Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-02-01 / 2. szám
50 TÓTH KAROLY DR. sós-savanyú-édes érzékenységre. Külső inger nélküli, vagy ingerekkel kiváltható éjjeli, vagy nappali fájdalmakra. A fájdalom tartamára, intenzitására, megjelenésére, karakterére. Szűnik-e fájdalomcsillapítókra? Lüktetés érzés van-e? Hosszabb-e a fog? stb. Csak ha ezeket a vizsgálatokat elvégeztük, következik a röntgen- és az elektromos érzésvizsgálat. Hajlamosak vagyunk arra, hogy segédvizsgáló eljárásokkal állítsuk fel a diagnosist. Ez helytelen. A rtg. pl. az ismertetett esetekben nem adott felvilágosítást. Ugyanez vonatkozik az érzésvizsgálatra is, amely az első esetben bizonytalan, a második esetben határozott, a harmadik esetben negatív eredményt adott. Ezért a kisegítő vizsgálatokat mindig hagyjuk a végére és ne támaszkodjunk rájuk. Elektromos érzésvizsgáló készülékünk nem felel meg céljának. Helyette olyat kellene szerkeszteni, amely kicsiny területen lassan fokozható hideg-meleg ingereket bocsát ki. Az akut pulpitis felfedezése általában könnyebb, mint a krónikus pulpitisé, mert az akut gyulladás rendszerint fogszuvasodáshoz társul. „Krónikus hyperaemia“ és „krónikus pulpitis“ gyakrabban fejlődik ki tömött és látszólag ép fogaknál is, mint azt általában gondolják. A sziiikát elhalás is lassú szokott lenni. A krónikus fogbélgyulladás és elhalás tünetmentesen, vagy tünetszegényen is lefolyhat. Herbert (3) vizsgálatai szerint 21 krónikus pulpitises fogból 9-nél semmi klinikai tünetet, 9-nél ingerekre keletkező fájdalmat, 3-nál külső inger nélküli fájdalmat talált. A krónikus pulpitist könnyű elnézni, és sokszor igen nehéz a bűnös fogat megtalálni. Olyan esetekben azonban, amikor gyanúnkat megfelelően alátámasztva nem látjuk, ne avatkozzunk be idő előtt. Ha az első vizsgálat eredménytelen, bocsássuk el a beteget azzal, hogy másnapig pontosan figyelje tüneteit (1). Erre vonatkozóan pontos utasítással is lássuk el. A paradentosist a pulpitis keletkezése szempontjából általában nem szokták kellő méltánylásban részesíteni. A sorvadásos fogaknál váratlanul is felléphet termikus ingerekre fokozott érzékenység, sőt fogbélgyulladás, melyet rendszerint gyökérhártyagyulladás is kísér. Ritkán fordul elő, hogy gyökérhártyagyulladás nélkül fejlődik ki a fogbél gyulladása (1. eset). Ha a fogeredetű fájdalmak minden lehető okát végigvizsgáltuk, csak akkor gondoljunk egyéb eredetű fájdalomra, így trigeminus neuralgiára, tumorra stb. Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy a trig, neuralgia kezdeti tünetei rendszerint enyhébbek, később kínzóbbakká válnak, ilyenkor már fájdalomcsillapítóval alig befolyásolhatók, valamint arról sem, hogy a neuralgia sokszor csak egy tünet, mely hírnöke lehet egy betegségnek, mely hónapok, esetleg évek múlva jelenik meg. Ebben a tekintetben utalok a rosszindulatú daganatokra. Pulpitisnel a fájdalom bár igen komoly, sohasem éri el a trig, neuralgia gyötrő fájdalmát. A roham kezdete nem olyan drámai, a fájdalom néha folyamatos, csupán intenzitása változik, éjszakai fájdalom gyakori, fájdalomcsillapítóval csökkenthető, vasomotoros jelenségek ritkák, nincsenek triggerzónák, vizsgálatkor fájdalmat termikus ingerekkel rendszerint sikerül kiváltani. Amint a bemutatott 3 esetből is látható, a fogbélgyulladás tünetei változatosak és szokatlanok lehetnek. Könnyelműen felállított neuralgia-diagnózissal a betegnek igen súlyos lelkitraumát okozunk, mely hasonlatos a cancerophobiához. A helyi okokat — így a fogeredetű fájdalmakat kell mindenekelőtt kizárni, ami mint a bemutatott esetekben is, nem mindig egyszerű.
