Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-02-01 / 2. szám
FOGTECHNIKUSKÉPZÉS 51 Irodalom 1. Häupl, К. : Lehrbuch der Zahnheilkunde. 1. kötet. Urban und Schwarzen - berger, Wien. 1949. — 2. Hattyasy, D. : Wurzelbehandlung und Herderkrankung. Johann Ambrosius Barth. Leipzig, 1943. — 3. Herbert, W. W. : B. D. J. 78 : 161/ (1945.) —• 4. Thoma, К. H. : Oral Pathology. 3. Kiadás. The С. V. Mosby Company. St. Louis. 1950. К. Тот: Затруднения в стоматологии при диференциалъной диагностике лицевых болей. В связи с 3 случаями автор трактует затруднения в распознавании пульпита. Иногда пульпит проявляется в неежедневной форме. Необычайные симптомы может вызывать силикатное омертвление и ретроградное хроническое воспаление, развившеся, на фоне парадентоза. Иногда решить вопрос удается лишь тщательным наблюдением и анализом симптомов. Об иных причинах (невралгия тройничного нерва, опухоль) следует думать лишь после исключения всех возможных местных причин. К. Т ó t h : Оdontologische Schwierigkeiten in der Differentialdiagnose von Gesichtsschmerzen. Die Schwierigkeiten bei der Erkennung der Pulpitis werden im Zusammenhang mit 3 Fällen behandelt. Manchmal tritt Pulpitis in einer von der üblichen abweichenden Form auf. Ungewöhnliche Symptome können die Silikatnekrose und die als Folge der Paradentose auf retrogradem Wege zur Entwicklung kommende chronische Entzündung verursachen. In diesen Fällen führt nur die gründliche Analyse und Beobachtung der Symptome zum Erfolg. Die Möglichkeit anderer Erkrankungen (Trigeminusneuralgie, Tumor) kami nur nach Ausschliess-ung der lokalen Ursachen angenommen werden. Közlemény a budapesti Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinikájáról (Igazgató : Balogh Károly dr., az orvostudományok doktora) A fogteclinikusképzés reformja * írta: FÖLDVÁRI IMRE dr., egyetemi docens 50—55 évvel ezelőtt a fogtechnikusipar képesítéshez nem kötött szabadfoglalkozás volt. Az akkor nevelkedett fogtechnikus tanulók szakmájukat fogtechnikus mesterektől, fogászoktól, esetleg fogorvostól tanulták. Egyöntetű kiképzésről éppen ezért nem lehetett szó. A tanítás ez időben egyéni és tapasztalati jellegű volt. Miután speciális fogtechnikus tanonciskola sem működött, a tanuló az elméleti kiképzést is tanítómesterénél szerezte, vagy nem szerezte meg. Az akkori tanonciskolákban általános tanonciskolái anyagot tanították. Ezt az anyagot tanulták a fogtechnikus ipari tanulók is, borbélyokkal, hentesekkel, cukrászokkal stb. együtt. Az anyag a fogtechnikai ipar szempontjából a semmivel volt egyenlő. A rajztanárt legfeljebb egyéni igyekezete vezette arra, hogy a fogtechnikus tanulókkal fogakat, vagy fogsorokat rajzoltatott. Magyar nyelvű szakkönyv nem volt, így a tanulók továbbképzése sem volt keresztülvihető. Az 1900-as évek elején az akkori kormányzat a szakmát képesítéshez kötötte és 1908-ban megalakult a Budapesti Fogtechnikus Ipartestület. Ennek tagjai voltak fogtechnikus mesterek, laboratóriummal rendelkező fogászok és fogorvosok is. Tehát ezek is szerződtethettek tanulót, illetve foglalkozhattak a fogtechnikus ipar oktatásával. Az alkalmazás módja az volt, hogy a felvett tanuló apja, vagy anyja a * Előadás a Fogorvos Szakcsoport tudományos ülésén.
