Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-10-01 / 10. szám
VÁLASZ AZ ÉSZREVÉTELEKRE 313 lyai vannak. Minél nagyobb számú egyént vizsgálunk egyszer és minél nagyobb számú egyén adatait csoportosítjuk életkor szerint, annál megbízhatóbb eredményeket kapunk ún. „keresztmetszetvizsgálatok“ esetén is. Persze, ilyen keresztmetszetvizsgálatkor nem állapítható meg, hogy mióta és meg meddig áll fenn hézag egyik vagy másik fog helyén. Lehet, hogy egyes foghíjas gyerekek már akkor is foghíjasok voltak (ugyanazon a helyen), mikor még az eggyel fiatalabb korcsoportba sorolandók lettek volna, és foghíjasok maradnak még akkor is, mikor már eggyel magasabb korcsoportba kell majd őket sorolni. Ez a kettős bizonytalanság korlátozza a fogatlan intervallum Gödény E. előző közleményéből (Fogorv. Szle. 46 : 164, 1953) kiszámítható tartamának érvényességét. Ennek ellenére úgy véljük, hogy az ott megadott hiányokból kiszámítható intervallum-értékek alkalmasok arra, hogy a fogatlan intervallum még normális extrémvariánsnak tekinthető maximumaként szolgáljanak. Minthogy ezen értékek extrémvariánsok, nyilvánvaló, hogy hosszabbak, mint ugyanazon tanulók ismételt vizsgálata során megállapított intervallum-maximum értékek közepei. Hé kg szerint ezen különbözőségnek legalább részben az is oka, hogy a tejfogak jelenléti görbéi a korai extrakciók folytán a teljesen szabályos lefutású görbével szemben kissé balra tolódtak. Ennek is van jelentősége az extrém variánsként megállapított intervallum-maximum tartamát illetően, azonban véleményünk szerint nem ez az oka a Béky által kiemelt diszkrepanciának. A fogváltás során, ugyanazon egyének ismételt vizsgálatakor találtunk egyes esetekben ezen extrémvariánst túlhaladó maximum-értékeket is. Ezzel kapcsolatban még egyszer megjegyezzük, hogy tekintettel arra a körülményre, hogy a tanulókat 2—4 hetenként láttuk, a fogatlan intervallum tényleges tartamát nem tudtuk megállapítani, hanem csak azt, hogy minimálisan mennyi ideig tarthatott a fogatlanság és maximálisan mennyi ideig iehetett a gyermek fogatlan. Foganként és nemenként ezeket a lehető minimumokat és maximumokat összegeztük és átlagoltuk; az átlagokat közöltük a „debreceni szám“ táblázatában. Tehát a táblázatban közölt minimumok és maximumok nem a valóban észlelt (lehető) minimumokat és maximumokat adják meg, hanem ezek átlagait (közepeit). így pl. a leányok felső szemfogára vonatkozóan a lehető minimum tényleges minimális észlelete egy nap volt, a minimum lehető leghosszabb értéke 140 nap ; a 28 észlelt minimum átlagát adja meg a táblázat. Ezért tehát az észlelt maximum sem az ott megadott 49 nap volt ; ez az észlelt maximumok átlaga. Az egy egyénen észlelt maximum 167 nap volt, de 100 napon felüli maximumot még két esetben észleltünk. Persze, a fogváltás időrendjét illetően vizsgálataink távolról sem fejeződtek be : ezzel kapcsolatosan még számos problémát látunk. Vizsgálatainkról erőeláthatóan összefoglaló monográfia formájában fogunk beszámolni. *4. Hradecky Claudia jelen közleményében nem foglalkozik a jobb és bal oldali fogak kárieszintenzitásának különbségével, csupán a fenti kérdéssel foglalkozó előző közleményében leírt módszert alkalmazza a felső és alsó fogak kárieszintenzitásbani különbségének demonstrálására. Míg a felső fogak túlsúlya a felnőtt kunszentmártoni nőkön egyértelműen szignifikáns, addig ugyanezen — egyébként meglehetősen érzékeny — vizsgálati módszer nem mutatott statisztikailag értékelhető különbséget a jobb és bal oldal között. Ebben az utóbbi kérdésben egyébként a szakirodalom állásfoglalása távolról sem egységes, amint ezt előző közleményekben tárgyaltuk (Österr. Zschr. Stomat. 51 : 8, 1954 és 51,: 435, 1954). Orsós S. és Bartha É. közleményében Béky észrevette az 1. táblázat általunk elnézett számcseréjét. Az Exp. I—IV hét RFM értéke valójában 3,56 (nem pedig 3,65 mint a táblázatban nyomtatva áll). A táblázat további részében a különbségek a 3,56 (helyes) érték figyelembevételével állapíttattak meg. A mérések 30 állaton történtek. melyek közül a kísérlet során néhány elhullott ; ezért nem egyezik a táblázatban megadott a szövegben szereplő számmal, amelyben egyébként a kontrollok is bennfoglaltatnak. Ismételten köszönjük Béky kartársnak a közleményeink iránt mutatott érdeklődését, valamint, hogy figyelmünket egyes hibákra felhívta. Köszönjük a Fogorvosi Szemle szerkesztőségének, hogy ezen részletkérdések megvitatására módot és helyet adott. Adler Péter, Gergely Lajos, Gödény Erzsébet, A. Hradecky Claudia, Orsós Sándor és Bartha Éva
