Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-10-01 / 10. szám

312

VÁLASZ AZ ÉSZREVÉTELEKRE

alapon“ feltűnően nagyok. Az a magyarázat, hogy az említett görbékből a fogatlan intervallum extrémvariánsként előforduló, de még normálisnak tekintendő maximális tartama adódik, nem tud meggyőzni. A fenti közlemény 4. ábrájához fűzött következtetés is megerősíteni látszik magyarázatunkat (3,6 hónap, szemben a közvetlen észlelt maximális 49 napjával). A közvetlen észlelés eredményét extrakeió bizonyára nem módosítja, míg az átlagidőpont alapján történt számításból és a hiányszázalék adataiból ezt kiszűrni nem lehet. Ezek szerint valójában eltérést kell várnunk a kétféle úton nyert eredmények között s hogy ez így adódott, az a vizsgálatok és számítások megbízhatóságát és objektivitását igazolja.

Az alábbi két — ugyancsak figyelemreméltó — közleménnyel kapcsolatban csupán a teljesség kedvéért teszünk néhány, nem lényegbevágó körülményre nézve észrevételt.

A. Hradecky Claudia dr. cikke gondosan szerkesztett, a táblázatok világosak. Mindössze egy kitétellel nem értünk egyet. Közli (145. oldal utolsó bekezdés), hogy az 530 főnyi csoportban 100 személyre számítva 14-gyel több a szuvas fog a baloldalon, mint a jobboldalon. Megállapítja, hogy : ,,a különbség statisztikai elemzés során nem bizonyult szignifikánsnak (tehát minden valószínűség szerint véletlen következményének tekinthető).“ Ha figyelembe vesszük, hogy több vizsgáló már egyöntetűen megállapította a baloldal túlsúlyát, akkor már nem valószínű, hogy az eredmény véletlen következménye volna, ha egy mintavétel alapján nem is szignifikáns.

Orsós Sándor és Bartha Éva közleményében az első táblázatnak vannak kifogásolható részei. Nem világlik ki, hogy 30 állaton történtek a kísérletek, mint a szöveg mondja, esetleg csak 28-on. A kísérleti csoport egyesített átlagainak hibái — úgy tűnik — nem 91, hanem 4 mérés alapján számíttattak. Ezek azonban, valamint a megállapítható sajtóhibás számadatok a végeredményre nincsenek hatással.

Веку József dr.

Válasz Béky József dr. a „debreceni szám“ néhány közleményére tett észrevételeire.

Köszönettel vettük Béky kartárs megjegyzéseit, mert alkalmat adnak a közleményekbe csúszott egy-egy hiba korrigálására és egyes kérdések alaposabb tisztázására.

így elsősorban korrekcióra szorul Adler P. közleményének II. táblázatában az Angle II/2.0. és Fedőharapás/I.o. csoportos összehasonlításakor talált %2 érték és az ebből folyó nagymérvű egyezés. А y2 értéke a valóságban a megadott tízszerese, azaz 33 392 és ennek megfelelően P<0,1. Ä szövegből egyébként kiderül, hogy (a három város egyesített adataiban) a normo-occl. csoport CER értéke statisztikailag szignifikánsan kisebb az Angle II/2.o. CER-indexénél, de szignifikánsa nagyobb a Fedőharapás/I.o. CER-számánál; ezért eme két utóbbi csoport között a különbségnek szintén szignifikánsnak kell lennie. Eme két csoport között egyébként csupán a három város egyesített anyagán található nagyobb különbség ; e két csoport CER-indexe pl. Egerben gyakorlatilag egyező.

Abban is igaza van Békynek. hogy a „másodlagos fedőharapás“ szúval szemben nem védő jellege akkor domborodnék ki igazán, ha а С, E és R fogak számát az egyes csoportokban különválasztva mutatnék ki. Minthogy pl. az alsó első nagyőrlő extrák - ciójának a szúval szemben nem védő hatást ilyen jellegű analyzissel már kimutattuk (Fogorv. Szle. 44 : 104, 1951) — amivel e problémát ebből a szempontból lezártnak tekintjük —, ilyen jellegű szétválasztást a jelenleg közölt anyagon nem végeztünk.

Gergely L. közleményével kapcsolatban Béky állásfoglalása tulajdonképpen nem igényel választ. Gergely leleteiből kiemelendőnek tartjuk, jogy a harapásmélység szempontjából feltűnő az egyezés az Angle 11/2.0. és a Fedőharapás csoportok között. Ez további bizonyíték az orthodontiában ma szinte általánosan elfogadott ama nézet mellett, mely szerint a felső metszők meredek állásakor (fedőharapás) pusztán véletlen következménye, hogy a rmgyőrlők záródása szabályos, disztális avagy meziális. А III. o. záródásúak, különösképpen a kényszerprogéniások kis száma miatt ezzel a kérdéssel velük kapcsolatban nem foglalkoztunk. Az Angle II/2.0. és a Fedőharapás/I.o. liarapásmélység-indexeinek egyezése is jogosnak tüntette fel egyébként a kárieszintenzitás tárgyalása során követett eljárásunkat, mellyel e két csoport egyesített adatait is felhasználtuk értékelésre.

Gödény E. közleményével kapcsolatos megjegyzéseire a következőkben felelünk : A vizsgálatokat 2—4 hetes időközökben ismételtük meg. Sajnos, a kívánatos kéthetes időközt nem tudtuk végig betartani. Amit Béky arra nézve mond, hogy a több korcsoport egyszeri vizsgálatából nyert eredmények csak fenntartással érvényesek egyetlen korcsoport fejlődésére, alapjábanvéve igaz ; sajnos, egyetlen (vagy több) nagyobb létszámú csoport szabályos időközönként ismétlődő vizsgálatának igen jelentős akadá