Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-10-01 / 10. szám

ÉSZREVÉTELEK A „DEBRECENI SZÁMHOZ'

311

Észrevételek

a „debreceni szám44 néhány közleményéhez

(F. Sz. 1955. 5. sz.)

Bizonyára megérdemelt érdeklődést keltettek a debreceni klinika jubileumi cikkei, melyek egy része mintegy folytatását képezi az iskola korábbi munkásságának. Ez a munka a „Debreceni Carieskutató Munkaközösség“ gazdag adatgyűjteményének különböző irányú statisztikai értékelése, mely ma már méltó versenytársa a külföldi ilyen tárgyú dolgozatoknak. Alábbi néhány észrevétel csupán egyes kérdések tüzetesebb tisztázását célozza.

Az első közlemény Adler prof.-tói származik és a caries-fejátlagnak a záródási anomáliákkal való összefüggését elemzi. Az anomáliák felsorolásában Angle beosztását követi, de ezeket még eggyel kiegészíti, mely az Angle-rendszertől független. Eleve úgy tűnik, hogy e rendszer alapjául szolgáló jellegzetességeknek a caries-intenzitásra való hatása nem pregnáns, ami persze nem jelenti azt, hogy nem is volna indokolt az összefüggést ilyen módon elemezni. Az anomáliák összessége ugyan jelentős különbséget mutat a normo-occl.-val szemben, az osztályok egymásközötti viszonyában, azonban már nem nagy a változatosság. Ha eltekintünk az Angle II/l—Anglo II/2 közötti differenciától — mely a szignifikancia határán van —, akkor az egyetlen érdekes és feltűnő eredmény a fedőharapás I (és II?) paradox viselkedése. E pontnál azonban gondolkodóba ejtő a közölt analízis eredménye. A szerző mindkét fedőharapásra a szabályos záródástól szignifikánsan különböző CER-értéket, a két osztály között pedig jelentéktelen különbséget állapított meg. Vessük össze az utóbbi eredményt a városok szerint csoportosított oszlopok átlagértékeivel és a vizsgáltak számával. Megállapítható, hogy az első oszlop (Debrecen stb.) két fedőharapás-osztály átlaga között feltűnő nagy a különbség és éppen itt jóval nagyobb létszámok szerepelnek. Ez kétséget kelt a két osztály fenti nagyfokú illeszkedésével szemben (p = 80—90%).

A korai extrakció következtében kialakuló ún. másodlagos fedőharapásról megállapítja a szerző, hogy az semminemű védettséget nem nyújt, mely megállapítás láthatólag a magas CER-fejátlagon alapszik. Ezt a következtetést némi fenntartással fogadjuk, mert ha a CER összegben az átlagosnál nagyobb értékkel szerepel az eltávolított fogak száma, akkor nem bizonyos, hogy az indexből a megmaradt fogak védettségére határozott következtetés vonható. Vagyis kívánatos volna a CER-összeg részeire bontása valamennyi csoportban.

A második közlemény — Gergely Lajos dr.-tól — a szerző által már korábban szerkesztett funkciós harapásmélység-index változatait vizsgálja a rendellenességeknek az előző közleménnyel megegyező beosztása alapján.

A négy pontban összefoglalt konklúzióból az első három pont az eredményeket világosan mutatja. A 4. ponthoz van csak megjegyzésünk, amennyiben a statisztikai értékkülönbségek nem bármilyen formája involválja szükségképpen a szignifikancia vizsgálatát. Jelen esetben az átlagértékek táblázata mindent megmond és az egyes osztályokhoz kapcsolódó szemléletünknek megfelel.

A negyedik közlemény Gödény Erzsébet dr.-tói : „A fogatlan intervallum átlagos tartama“.

A cikkben közölt vizsgálati módszer szerzőnek korábbi hasonló tárgyú, kiváló statisztikai értékeléséhez csatlakozik és feltétlen komoly érdeklődést érdemel. Sajnos, jelen közleményben a vizsgálatok kivitelezésének módját homályosan írja le, ami a megértést megnehezíti. Ezt írja : ,,Az egyszeri adatfelvételeink alapján összegyűjtött anyagból ugyanis nem lehet arra következtetni, hogy az adott időpontban észlelt hiány az előző évben fennállott hiánynak a maradványa-e vagy újabb tejfog kihullása révén jött létre“. A megállapítás szerző korábbi közleményében is szerepel és valószínűleg úgy értendő, hogy több korcsoport egyszeri egyidejű vizsgálatának eredménye csak fenntartással lehet egyetlen korcsoport többéves fejlődésmenetének mintája. Vagyis adott korcsoportban észlelt adott hiány sorozatos vizsgálat esetén a következő évben észlelt, hiánnyal azonos lehet. A továbbiakban a közlésből nem derül ki, hogy a vizsgálatok milyen sűrűn követték egymást. Végül nem tesz említést szerző arról a feltűnő különbségről, mely a jelen vizsgálatok alapján talált és a korábbi (F. Sz. 53,6.) közleményben közölt — az átlagértékekből számított — fogatlan intervallum értékei között fennáll. Ennek a különbségnek magyarázatát abban látom, hogy míg a maradó fogak jelenléti %-aiból szerkesztéssel megállapított átlagos előtörési idő valóban az, addig a tejfogak hasonló módon szerkesztett, „kihullási“ időbeli viszonyait mutató görbét a vizsgálatokat megelőző tejfogextrakciólc meghamisítják : az átlagidőpontokat előbbrehozzák, a tej-jelenléti görbét egészben balra tolják és így az intervallumot meghosszabbítják (lásd F. Sz. 53. 6. 166. old., 2. ábra). Ezek az intervallumok „kihullási