Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-10-01 / 10. szám

294

FÖLDVÁRI FERENC DR.

helyet, szürkés-kékes, nem fekélyesedő plaque muqueuse-ok formájában. Láthatók az ajkakon, kivételesen pedig a gingiván is. A szájzugokban többnyire symmetrikusak és az infiltráltság különbözteti meg a pyogen angulus infectiosustól.

Elégtelenül, vagy nemkezelt betegeknél a fertőzéstől számított 4—24 hónap múlva jelennek meg a szájban a transitionalis papulák, melyek tüneti szempontból a koraiakkal megegyeznek és lokalizációjuk is hasonló. Különböznek abban, hogy egyedüli tünetek és kifekélyesedhetnek.

A gummák subcutan-cutan beszűrődések, melyek kifekélyesednek. A szájnyálkahártyán egy, kivételesen több fekélyesedő csomót, vagy diffúz, nemfekélyesedő beszűrődést okoznak. Egyes fekélyesedő gumma leginkább a nyelv hegyén, egyik tonsillán, vagy a kemény és lágy szájpad határán látható. Az ebből keletkező fájdalmatlan fekély széle éles, környéke alig lobos, felszínén, szemben a tuberculotikus fekéllyel, granulatio nincs. A szájpadot perforáló gumma élesszélű, többnyire kerek lyukat hoz létre. Elkülönítés szempontjából lényeges, hogy más betegsében itt és ilyen szövetveszteség nem fordul elő. A diffúz gummosus beszűrődése a nyelvnek felületes és mély formában mutatkozik. A nyelv lobos, duzzadt, depapilláit, felületesen, vagy mélyen beszűrődött. Mély glossitis folytán vonalas hegek keletkezhetnek, ami a nyelv barázdáltságát, az ún.lingua lobatat okozza. E glossitisek nem fekélyesednek. A késői szak fekélyeihez környéki lymphadenitis soha nem társul, ami egyéb, e területeken előforduló fekélyes folyamatokkal szemben az elkülönítést megkönnyíti.

A syphilis infiltrativ tünetei morphologiailag általában jól felismerhetők. Ennek ellenére primaer affectionál a spirochaeta vizsgálat, később pedig a serologiai vizsgálat nem mellőzhető. Aserológiai megítélést illetően figyelembe kell venni, hogy a korai és transitionalis szak említett tünetei esetén ez pozitív, viszont a késői szak bármely tünete mellett 20—40%-ban negatív lehet. Ezt a laboratóriumi diagnosztikus bizonytalanságot az újabb serologiai vizsgálatok, főképpen pedig az ún. ,,treponema imobilisation test“ jelentékeny részben kiküszöbölik.

A syphilis morphologiai diagnosztikája évtizedek óta változatlan. A régi, kitűnő megfigyelők pontos észleléseikkel ezt annyira kialakították, hogy azt a syphilis más vonatkozásaiban elért jelentős haladás ellenére sem kellett módosítani. A syphilidologia experimentális, serologiai és terápiás vonatkozásaiban az utolsó években sokat fejlődött. E fejlődés és főképpen a prophylaxis eredményezte azt, hogy friss fertőzés alig fordul elő.

Az exsudativ elemi jelenségekkel járó bőrbetegségek csaknem mind okoznak nyálkahártyatünetet is. Sőt előfordul az is, hogy csak a szájnyálkahártyán láthatók a tünetek hosszú időn át. Diagnosztikus szempontból ép ezen utóbbi tüneti formák jelentenek nehézséget. Az exsudativ jelenségek között képződési mechanizmusuk szerint különbség van. A hám exsudativ elváltozásai közül a vesiculát és pustulát azonos pathomechanizmus hozza létre ; intracellularisan, vagy intercellularisan képződnek. A hólyag (bulla) viszont, bármely oknál fogva is jön létre, mindig interstratialis, rétegközötti. Diagnosztikus szempontból nem annyira a vesiculosus és pustulosus, mint inkább a hólyagos szájnyálkahártya-betegségek okoznak nehézséget. E hólyagos bőr-, illetőleg szájnyálkahártya-betegségek két csoportba sorolhatók : az egyikbe mindazok a kórformák, melyekben ez az elemi képlet a szájnyálkahártyán előfordulhat, a másikba pedig a pemphigus különböző alakjai. A szájnyálkahártya kóros állapotaira is gyakran érvényes az, ami a bőrre, ti. hogy 1—2 napnak, esetleg többnek is el kell telnie ahhoz, hogy a tüneti fejlődés to-