Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-10-01 / 10. szám
SYPHILIS, PEMPHIGUS 295 vábbi során a kép biztosan elbírálható legyen. Az elváltozások megítélése ebben a kizárólagos lokalizációban nehezebb, mint a bőrön. Azokban az állapotokban, melyekben a tünetek kifejlődésében az időtényezőnek szerepe van, a bőrtünetek megítélése könnyebb. A bőrön lehet eruptív kifejlődésről beszélni, ami haematogen szóródást és számos elemnek az egész bőrfelületen rövid idő alatt, majdnem egyszerre való megjelenését jelenti. Erről ily értelemben a száj nyálkahártyán nem lehet szó, egyrészt kis felülete, másrészt az itt mutatkozó elemek kis száma miatt. Itt az ún. eruptív jelleg és az elemek száma diagnosztikus szempontból nem értékesíthető körülmények, bár a gyorsabb, vagy lassúbb kifejlődési mód valamennyire itt is irányíthat. A hólyagképződés lehetőségét a nyálkahártya anatómiai structurája szabja meg. Az epidermis egyes sejtjei és sejtsorai túlnyomólag epithelrostokkal kapcsolódnak egymáshoz. A pemphigus-csoportba tartozó kórformákban a hólyagok leginkább ezeken a helyeken, az epithelrostos kapcsolatok feloldódása (akantholysis) útján, a sejtrétegek között képződnek. Hólyagok képződhetnek azonban oly rétegek között is, melyeket ily szövetelemek nem rögzítenek egymáshoz (pl. subcornealis hólyagok). A szájnyálkahártya structurája nagyjából hasonló a bőréhez ; ez magyarázza, hogy itt is gyakoriak a pemphigus tünetek. Az orr vestibulumát többrétegű laphám fedi, beljebb pedig többrétegű csillószőrös hengerhám. Tünetek főképp az előbbi helyen szoktak láthatók lenni. A conjunctiva megbetegedése izoláltan is előfordul. Bulbáris részén többrétegű laphám van, a palpebrális részen kétrétegű hengerhám, a fornix pedig többrétegű hengerhámmal fedett. A tünetek leginkább a fornixon mutatkoznak. A pharynx nagyobb részét többrétegű laphám, kisebb részét többmagsoros csillószőrös hengerhám borítja. Itt tünetek észlelhetők. A gégében többsoros csillószőrös hengerhám, az epiglottison többrétegű laphám van. Ez utóbbi helyen tünetek előfordulnak. A hangszalagok borítéka többrétegű laphám ; itt a tünetek nem ritkák. A többrétegű csillószőrös hengerhámmal biró trachea megbetegedése pemphigusban előfordul. A többrétegű laphámmal fedett oesophagusban pemphigus észlelhető. A gyomor-, bélnyálkahártya felületén egyrétegű hengerhám van, így hólyagképződés eközött és az alatta fekvő tunica propria között bár elképzelhető, de 83 elvégzett sectio kapcsán egyetlen esetben sem találtunk. A bőrön és a nyálkahártyán mutatkozó tünetek között — főképpen képződésük szempontjából — analógia van. A hólyagos elváltozások, illetőleg az ezek helyén visszamaradó hámfosztott területek a bőrön különböző szempontból bírálhatók el. Ilyenek : a hólyagok kifejlődési ideje, száma, a hólyagot övező bőr magatartása, színe, átivódottsága, a hólyagtartalom tovatólhatósága a környező bőrbe, a hólyagfedél leválása után visszamaradt hámfosztott terület külleme, főképpen szélének magatartása, a gyógyulás menete és a helybeli recidivák. A hólyag nagysága nem mérvadó, mivel azonos hólyagos megbetegedésekben és azonos rétegszerű elhelyeződésben lehetnek kisebb, vagy nagyobb hólyagok egyidőben is jelen. Ezek a szempontok a szájnyálkahártyára is vonatkoznak. A diagnózist bizonytalan esetekben elősegítik laboratóriumi és klinikai vizsgálatok. Tapasztalat szerint ugyanis a pemphigus-csoportba tartozó betegségekben a NaCl-anyagcserében zavar van, sóretentio következik be a vérben; a normális érték kétszeresére, sőt magasabbra is emelkedhetik. Ezzel párhuzamosan változik normális táplálkozás mellett a vizelet útján kiürített sómennyiség is, mely a napi átlagos 12—14 g-ról 1—2 g-ra csökkenhet. Ugyancsak emelkedhetik a vér káliumszintje. A vérképben kezdetben leukocytosis és eosinophilia mutatkozik ; ezt súlyosbodó állapotban leuko-
