Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-08-01 / 8. szám
236 BAKÁCS TIBOR DR. gel látszik a hám és kötőszövet egymáshoz való viszonya. Látszik, hogy a hám és kötőszövet között a határ éles, továbbá a hámcsapok között fehérvérsejtes beszűrődés, gyulladásos jelenségek vannak. Az itt részletesen megvizsgált elváltozás a hisztológiai kép alapján is jóindulatú, a leukoplakia szövettani, klasszikus ismérveit foglalja magában. A felvázolt szövettani elváltozások rendkívül sok behatásra keletkezhetnek. Többségük irritativ behatásokra vezethető vissza. a) A krónikusan ható ingerek: dohányzás, szeszfogyasztás, egyes betegségek, pl. lues stb. b) Különböző, a szájban elhelyezett fogmüvek: hidak, prothesisek ingerhatása stb. Ingerhatások következtében, állandó szövetmegújításra késztető állapotok: pl. a prothesis okozta decubitalis fekélyek sarjadzása stb. Mindezeknek az ingereknek és külső kiváltó tényezőknek, valamint sok egyéb okoknak — melyeket jelenleg még nem ismerünk — a nyomán keletkezik a fentebb leírt, hármas, leukoplakiának nevezett klinikai és szövettani elváltozás (elszarusodás, akantoszis, a kötőszövet gyulladásos jelenségei). Az, hogy ezek közül az elváltozások közül melyek lépnek előtérbe és melyek válnak uralkodóvá, az jóformán esetenként változó, ill. egy-egy eseten belül, a mindenkori erőbeli állapot, a központi idegrendszer helyzete stb. szabja meg. Egyes esetekben az elszarusodás, a papillomatosus leukoplakia felé való haladás jut előtérbe, más esetekben esetleg ugyanolyan behatás következményeképpen, az akantotikus elváltozás, a kötőszövet gyulladásos jelenségei lesznek dominálok. Vannak esetek, amikor a többrétegű laphám megindul a mélyebb szövetek felé, a hám és kötőszövet közötti éles elkülönülés megszűnik, a szövettani kép praecancerosus jellegűvé válik ; súlyosabb esetekben pedig a hám viselkedése kimondottan carcinoma-s jelleget ölt. Az itt leközölt három mikrofotogramm közül az első 60-szoros, a második 120-szoros, a harmadik 600-szoros nagyítású. A 60-szoros nagyítású, 5ja ábrán, a kép felületes nézésre hasonlít az előbbihez, az ártatlan leukoplakiára. Látható a hám felületes rétegeinek elszarusodása, az akantozis és a hámcsapok között, jelentős fehérvérsejtes, gyulladásos beszűrődés. A 120-szoros nagyítású 5/b ábrán, figyelmesebb megvizsgálás után látható, hogy az ábrán látható egyes hámcsapok és kötőszöveti határ éles volta mellett látható egy körülírt lerepedt hámszigetecske (a kisebb, kerek hámszigetcsoport az ábrán), melynek határa a kötőszövethez bizonytalan, nem éles szélű. Az erről a részről készült 600-szoros nagyítás (5jc ábra) még világosabb képet mutat. Az ábra baloldalán látható a carcinoma in situ-nak megfelelő hámsziget képe, — a kép jobboldalán látható a még ép hámszövet. A carcinoma in situ-nak megfelelő részen a hám és a kötőszövet határa elmosódott. Az egyes hámsejtek atypiásak, tendenciát mutatnak a fellazult kötőszöveti résekbe való benyomulásra. A még épnek mamiható hámrész viselkedése (az ábra baloldalán) ettől teljesen eltérő, borotvaéles határral különül el a kötőszövettől. (A két hámsziget között kötőszövet látható, mint alapszövet. Ezt az alapszövetet majdnem teljesen fedi az erős, kereksejtes beszűrődés, a gyulladásos jelenségek.) A klinikailag teljesen és felületes megtekintéskor szövettanilag is ártatlan •— leukoplakiát utánzó — elváltozás, mint azt figyelmesebb szövettani vizsgálat mutatja, lényegesen több a leukoplakiánál, valójában már carcinoma in situ, mely
