Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-08-01 / 8. szám

A SZÁJNYÁLKAHÁRTYA PRAECANCEROSISA 237 amennyiben gyökeres kiirtásra nem kerülne, a mélybe törne és a carcinoma valamennyi ismérvét magábanfoglaló daganattá fajulna. Megjegyezni kívánom még, hogy az itt közölt szövettani ábra makroszkopos klinikai megjelenése — a fentemlített beosztás szerint — a leukoplakiák első cso­portjához tartozott. (Leukoplakia simplex.) Mint jelentéktelen opálos folt mutat­kozott a szájnyálkahártyán és csak a szövettani vizsgálat mutatta ki, hogy ebben az esetben az ún. elsőfokú, legtöbb szerző által ártatlannak megjelölt leuko­plakia simplex mögött: carcinoma in situ húzódott meg. Mindezen szövettani el­változásoknak klinikai tükröződése nem áll arányban a kórbonctani elváltozással szemben. Sok esetben a teljesen ártatlannak tűnő leukoplakia klinikai képe mögött valódi, félreérthetetlen carcinoma-s elváltozások vannak. Arra a kérdésre, hogy mindezek a jelenségek gyakran ugyanazon beha­tásra más és más egyéneken, egyszer miért okoznak csak ártatlan, carcinomába át nem növő leukoplakiát, másnál pedig valódi carcinomává fajulnak, mindez­­ideig egyértelmű, megnyugtató választ adni nem tudunk. — A pavlovi szem­lélet, a központi idegrendszer szerepe a daganatos elváltozások kialakulásában, nyilván közelebb fogja vinni a kérdést a megoldáshoz. Annyit jelen ismereteink alapján azonban helyes leszegezni, hogy a kli­nikai osztályozás és a talált histopathologiai kép nem szükségszerűen fedik egy­mást, — sőt! A János-kórház anyaga részletezése : 1. Ha a 63 hisztológiailag leukoplakiának bizonyult esetet részletes vizsgálat tárgyává teszem, s azokat a beküldő diagnosis szerint szétválasztjuk, úgy a következő megállapítást lehet tenni. a) 36 eset — tehát az összes 63 esetből 57,1% klinikailag is leulcoplakia­­ként került a kórházba. b) A többi 27 esetből daganatos elváltozásnak diagnosztizáltak 16 esetet (25,4%). Ez részletezve: 7 eset (11,1%) fibroepithelioma, 3 eset (4,8%) fibroma. 2 eset (3,2%) angioma, 4 eset (6,3%) osteoclastoma (epulis). Gyulladásos elváltozások klinikai diagnosisával került beküldésre : 8 eset, a megvizsgált anyag 15,9%-a. (Vegyesen hypertrophia mucosae oris, prothesis okozta decubitus stb.) 2. Ha a beküldő diagnosis alapján rendszerezem az anyagot, úgy a 36, klinikailag is leukoplakiának diagnostisált eset — hisztológiai diagnosis szerint — a következőképpen oszlik meg : 58,3%, 21 eset, leukoplakia simplex-nek bizonyult. Szövettanilag praecancerosus volt (tehát több mint leukoplakia simplex) 5, — az esetek 13,9%-a — cc planocellulare (részben in situ, részben már mélyebb szövetek felé is törő) további 5 eset (13,9%), Hisztopatológiailag csak gyulladásos, reversibilis jelenségeket mutatott: 4 eset (11,1%). Egyéb volt : 1 eset (2,5%). Ezek szerint a 36 beküldő diagnosis szerinti leukoplakiából valójában csak 21 eset volt az, azaz többé-kevésbé ártalmatlan nyálkahártya-elváltozás. A többiek közül 5 esetben valódi carcinomá-t lehetett kimutatni és 5 olyan praecancerosus elváltozás volt kimutatható, ahol legalább is a fokozott obszervatiót kellett a klinikusnak tanácsolni, konzervatív kezelés mellett ^6. ábra) (1. tábl.).

Next

/
Thumbnails
Contents