Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-08-01 / 8. szám

230

HATTYASY DEZSŐ DR.

látótérbe. Különösen a fáziskontraszt eljárás alkalmas ilyen kérdések eldöntésére, mert igen élesen mutatja a vizsgálati síkot : csak az számítható hámonbelüli végződésnek, ha a hámsejtek teljesen élesen látszanak az idegrosttal egyszerre. Véleményem szerint a hámot hálózatosán borító idegrostok már a hámhoz számítandók, az intraepithelialis végződések inkább „kivételnek“ fogandók fel. Az idegelemek nagyobb részének elrendezését viszont per analogiam — azt hiszem — nyugodtan átvihetjük az emberre, illetve az emberi klinikumra, tekintettel arra, hogy a fogazat az ősi első garatív — a mandibulaív — differenciálódási terméke és az emlősöknél szöveti felépítésben csak lényegtelenül differál.

Mind a fogpulpának, mind a gyökérhártyának vannak néma és intenzíven beidegzett területei. Utóbbi a patkány metszőfogán a konkáv oldal középső és méginkább apikális gyökér harmada. A fonatok képzése további jellegzetessége a metszőfog gyökérhártyának, amit egyébként mind a gingiva kötőszöveti részében mind subepithelialisan is megtalálunk. Bizonyos rendszeres felépítésű és különféle alakban jelentkező végkészülékszerű, terminális elágazódást mutató idegképleteket szintén főképpen a m. fog gyökérhártyájában találunk. Ezeknek specialis funkcióját nem ismerjük.

Mind a gyökérhártyában, mind a fedő lágyrészekben eltekintve az oszlás révén vékonyodó idegrostoktól — terminálisán is legalább kétféle: egy egészen vékony és egy jóval vastagabb idegrostfajtát találunk. Ezek terminálisán együtthaladnak. Egy vastagabb idegrostra két-három vékony rost szokott esni. Ezen együtthaladó rostokat mind a gyökér hártyában, mind a csonthártyában, de subepithelialisan a gingivában is megtaláljuk. Funkciós szerepüket szintén nem ismerjük biztosan. Lehetséges, hogy a vékony rostok a trigeminus Sympathikus vékony rostjaival identikusak. Ezeknek eredetét Gellért tisztázta és a fogpulpában osmiumos eljárással Kocsis mutatta ki.

Miként már említettem pulpo-periodontalis idegösszeköttetést nem találtam, de ennék előfeltételeit sem.

Biológiailag is jelentős ténynek kell tekinteni, hogy a patkány tovanövő metszőfoga úgy viselkedik, mint egy fejlődésben lévő egyéb fog. Idegellátása csak az ereket kísérő rostokra szorítkozik.

Az a nagy harc, mely már évtizedek óta t. k. Boeke, Lavrentjev, Stöhr, Jabonero munkái alapján a terminális reticulum (Stöhr) alias Sympathikus alapplexus (Boeke) alias distalis ideg syntitium (Jabonero) körül zajlik, nyilván a fogászat területére is átcsapott. Ilyen értelemben kell tekinteni már Boeke tanítványának Berkelbachnak elméletét, aki a fogban is egy ideg syntitiumot vesz fel, de Stöhr nézetét is (id. Környey) aki a pulparostokat vegetatív afferens rostoknak tartja.

Amint már Környey is 1952. évi referátumában megállapítja Leriche, Simon, és Adler munkáira való hivatkozással megdőlt Stöhr nézete, hogy a pulpa idegrostjai vegetatív természetűek. Ez már azért sem lehetséges, mert a fogazat idegei receptorok és nem efferens rostok. Egyébként is pl. Jabonero szerint a distalis ideg syntitium efferens vegetatív természetű.

A fogazat képleteinek — így a paradontiumnak is — kettős beidegzése a morphologiai kép után valószínűsíthető. Az idegképződések igen változatosak, de semmi jel sincs arra, hogy egységes syntitiumot alkotnának. A morphologiailag különbözőképpen mutatkozó egyszerű és bonyolult végződések funkcionális értékelése azonban egyelőre hiányzik és az eddigi értelmezések szintén spekulatívek. Egyelőre annyi igazolható, hogy a rostok túlnyomó része közvetlen Gasser-dúc utáni megszakításra degeneral tehát ganglionalis, vagy cerebralis eredetűek.