Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-08-01 / 8. szám
A N. TRIGEMINUS MEGSZAKÍTÁSA 231 Közlemény a Szegedi Orvostudományi Egyetem Fog- és Szájbeteg Klinikáról. A n. trigeminus megszakításának újabb kísérletes módszerei írta: FŐNYI SÁNDOR dr. Klinikánkon folyó neurohistologiai vizsgálatokkal kapcsolatban szükségessé vált, hogy valamilyen állandóan növő fogazatú kísérleti állaton az állcsontok cerebrospinalis beidegzését függesszük fel úgy ,hogy a vérellátásban szereplő artériákat, melyek a vegetatív beidegzést viszik sértetlenül hagyjuk. Az ideg átmetszést egyik oldalon végezve, a másik — ép — oldallal összehasonlítva az idegdegeneratio kifejlődésére szükséges legalább 120 óra után figyeljük meg a létrejött morphologiai és histologiai elváltozásokat. Kísérleti alanyul a fehérpatkányt, az átmetszés helyéül a trigeminus II. és III. ágának agyalapi kilépését választottuk. Műtét: 40—200 g-os fehér patkányok fején a frontoparieto-occipitalis területet előző nap szőrtelenítettük. A műtétet i. p. chloralhydrát narcosisban végeztük. Az állatokat hasrafektetve, mozgásmentesen kikötöttük. A fejtető bőrén ívalakú metszést ejtettünk a műtéti terület előzetes lemosása és steril izolálása után. A subcután szöveteket átvágva, a bőrt peánnal steril kendő széléhez fogtuk. A periosteumot a koponyáról letolva láthatóvá tettük a varratokat. A suturák vonalában a bal os parietale körül, illetve a bal linea temporalisnak megfelelően gyémánt szeparálóval a koponyatetőt átfűrészeltük. A csontablakot kiemelve előtűnt az érdús agyhártya. Az ablakon keresztül egy kb. 5—6 mm átmérőjű 4 cm hosszú, élesre csiszolt üvegcsövet az agy állományába süllyesztettünk forgató mozgással egészen a csontos agyalapig. 1—2 perc múlva, mikor a vérzés megszűnt, kiemeltük az üvegcsövet tartalmával együtt. Helyén egy ,,kútszerű“ üreg keletkezett. Ha a behatolásunk helyes irányban történt, az üreg alján láthatóvá vált a trigeminus II. és III. ágának agyalapi kilépése (1. ábra). A szárazra tamponált üreg mélyén rövidhullámú kauterrel átégettünk a trigeminus rostokat. A műtéti sebbe egy kevés penicillines Stassigen-port tettünk, majd a trepanált nyílás felett a bőrt tovafutó selyem öltésekkel hézagmentesen zártuk. Másnap az állatok táplálkoztak, kissé bizonytalanul mozogtak. A mortalitás nagy volt, de ez főleg a technikai készségtől és az állat ellenálló képességétől függött. Tapasztalataink szerint a műtétet legjobban a 140—200 g-os hím patkányok bírták, az öregek, a nőstények és a pubertáskorbeliek kevésbé. A 120 órát az állatok kb. 60%-a megérte, tehát a műtéti célunkat sikerült elérni. Azon az oldalon, ahol az átmetszés történt, a metszőfogak visszamaradtak a fejlődésben. A visszamaradt növekedés később kisebb mértékű lett, de akkor is megfigyelhető volt. Ezt a növekedésbeli különbséget úgy tudtuk mérni, hogy műtét után az alsó és felső metszőfogakon éles bevágást eszközöltünk. Az egy nívóban lévő jelzések pár nap múlva eltolódtak. Volt állat, mely három hétig élt. Fejsebe teljesen begyógyult, metszői deformálódtak annyira, hogy a rágást képtelenné tették. 1. ábra
