Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-08-01 / 8. szám
A PARADENTIUM IDEGELLÁTÁSA 229 alkalmas, a durvább rostoknak ki kellene jönniök. Erről nincs azonban ezeken a „néma területeken“ szó, ezek egyszerűen nem tartalmaznak idegrostokat. A patkány tovanövő metszőjének egy másik tulajdonságát kívánom felemlíteni, mely nem tartozik ugyan a paradentiumhoz, hanem a pulpához. A tovanövő fog pulpája idegellátás szempontjából úgy viselkedik, mint a nem tovanövő, ki nem fejlett, jóval az áttörés előtt álló fog. Idegellátása kezdetleges : csupán az erek mellett találunk vékony és közép vastag rostokat. így pl. az odontoblast — tájék teljesen idegmentes. Ilyen módon olyan idegellátása nincs a tovanövő metszőfognak, mint pl. az őrlőfogaknak, de biológiailag igen érdekes ténynek tartom — és tudomásom szerint ez ilyen formában ismeretlen — hogy az idegek egyrésze csupán a fog kialakulása után nő be a pulpába. A patkány tovanövő metszője viszont úgy viselkedik, mint egy nem befejezett fog. Az őrlők gyökérhártyájának idegellátása sokkal egyszerűbb. Szintén vastagabb és vékony rostokat találunk inkább az alveolaris fal közelében és nagyobb számban a csúcsi tájék környékén. Itt fonatképződés és nagyobb végkészülékek nem igen mutatkoznak. Inkább azaz említésre méltó, hogy több rost a cementig igen, de abba bele nem igen követhető, legfeljebb kivételesen. Többnyire arról van szó, hogy a ferdébben metszett cementréteg alatt vagy felett még gyökérhártya van és az idegrost így belevetülhet a cementbe. Az idegrostok terminálisán egész finom — optikailag már alig felismerhető — rostokra oszlanak és a sejtek között vesznek el. Reticulumképződést nem figyeltem meg. Pulpoperiodontalis idegösszeköttetést szintén nem láttam. A fogak nyaki tájékának és a subepithelialis kötőszövetnek idegellátása feltűnően gazdag. Itt ismét fonatképződéssel találkozunk. A fonat olyan dús lehet, (így pl. az interdentalis közökben), hogy képtelenség megállapítani valamely rostról, hogy honnan jön és hova megy. Itt ismét azt látjuk — különösen a kevésbé gazdagon innervált területeken figyelhető ez meg — hogy a kissé vastagabb rostok 1—2 egészen vékony rost társaságában futnak és hosszasan követhetők, míg szerencsés esetben látható, hogy a vékony rostok egészen máshonnan csatlakoznak a vastagabb rosthoz, hogy ezt többé el ne hagyják. A fogak nyaki tájéka beleértve a lig. circulare területét bár eléggé elkülönül a subepithelialis területtől, de egymással számos rosttal komunikálnak. Ezeket a fonatokat alkotó rostok kisebb részben a gyökérhártyán futnak fel, nagyobb részben azonban a csontvelőüregeken és a csonton át ; kivétel a metszőfog gyökérhártyája, melyben több rost fut a konkáv oldalon a gingivához. A gingivahám idegellátása a középvonaltól a retromolaris területig nagyjából azonos jellegű, bár gazdagsági foka változó. A molaris mögött éles az átmenet a gingivahám és a pofanyálkahártya hámja között, olyan mintha kétféle hám ott összenőtt volna. Utóbbi idegrostokban igen szegény. A gingivahám kifejezett papilláris szerkezetet mutat. A hámpapillák közötti kötőszövetben helyenként vastag és vékony rostokból álló ideggomoly található. Ezektől függetlenül a hám bazális rétege (str. basilare) sok helyen ideghálózattal fedett. Ilyen helyek valóban reticulum képét vehetik fel. A str. basilarét borító ideghálózat ismét vékony és kissé vastagabb rostokból áll. Ezek a rostok a subepithelialis idegfonatból származnak. Régi kontraverziát képez a neuro-histologiában az intraepithelialis idegvégződések kérdése, éppen ezért itt erre különösen figyeltem. Az a benyomásom. hogy intraepithelialis végződések vannak, de ezek a gingivában nem fordulnak elő szabályosan, hanem inkább ritkák. A hámban való látszólagos végződés jórésze kritikus vizsgálatnál kétségkívül tévesnek bizonyult, Azok az idegrostok a hámhatáron vannak és a ferde metszési síkkal kerülnek bele a
