Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-08-01 / 8. szám
228 HATTYASY DEZSŐ DR. tekinteni. Fényt vetni még erre a kérdésre is — miként oly sokra — remélhetőleg a klinikai (Simon) és a további kísérletes vizsgálatok fognak. Vizsgálatainkat a fehér patkányon végeztük formalinchloralhydrat rögzítéssel és a Powers által kissé módosított Romanes f. ezüstchlorid-ammóniás impregnatióval. Saját tapasztalatunk is az, hogy a patkány idegrendszeri vizsgálatokra igen alkalmas ; nagysága is lehetővé teszi a jó áttekintést. További előnye, hogy folyton növő metszőfogai lehetővé teszik, hogy kifejlett rágófogú állatokon egyben a fogfejlődést is tanulmányozhassuk. A patkánynak alul és felül, mindkét oldalon egy folytonnövő metszőfoga van a buccalis oldalon zománcréteggel, gyökerén csak egész vékony cementréteggel. Hajlított kard alakú és az őrlőfogak alá követhető. Az őrlőfogak és a metszőfogak között több mm-es hézag van. Egy-egy kvadránsban három két-három gyökerű őrlőfogat találunk, melyek mikroszkópos szerkezete rendkívül hasonlatos az emberéhez. Gyökerei korán lezáródnak és igen vastag cementréteg veszi körül a gyökereket. Az eltérő structurának és functionak megfelelően a metszőfog (főképpen az alsót vizsgáltam) és az őrlőfog gyökérhártyájának beidegzése különböző. A metszőfogak functiója abból áll, hogy a sagittalis síkban történő mandibula-mozgatáskor csiszoló munkát végeznek. Ilyen módon a metszőfogak buccalis és lingualis terhelése különböző, figyelembevéve azt is, hogy ezen fogak tengelye nem a sagittalisban, hanem a mandibula tengelyében fekszik. Az alsó metszőfog gyökér hártyája konkáv (belső) felülete idegrostokkal — helyesebben mondom idegkészülékekkel — a gyökércsúcsi harmadban sokkal intenzivebben ellátott, mint egyéb helyeken, nyilván functiós okok miatt. Ezek az idegstruktúrák kétfélék : diís fonatot alkotó rostok tömege és végkészülékszerű arborisatio. A fonatok képzéséban vastag és ultravastag rostok mellett vékony rostok is szerepelnek. Utóbbiak szinte másolják a vastag rostok lefutását. A rostok előszeretettel hurkokat képeznek a gyökér hártyarostok kötegei körül ; ezeket átkötik. Az idegrostok egyrésze mindinkább finomabbá válik és hurokszerűen, bunkós megvastagodással, vagy anélkül, esetleg szétterülve végződik. A végkészülékszerű arborisatio kiindulásában többnyire vastag rostok szerepelnek. Ezek ismételten mellékágakat adnak le, melyek szintén oszlanak. Egyes helyeken az a benyomásom, hogy ilyen mellékágak rostjai egymásba mennek át. Ez a kérdés azonban — különös tekintettel a Stöhr f. reticulum elméletre — még további gondos vizsgálatot igényel. Az idegrostok további kedvenc localizatioja a metszőfog gyökérhártyájában a Sharpey-rostkötegek közötti erek, illetve nyirokerek körüli tér. Ezeket az idegrostok circularisan körülfonják, még pedig több, mint egy helyről indulva ki, azaz több helyről szakadnak le a kérdéses idegtörzsről és képezik az érkörüli fonatot. A mf. gyökérhártya idegellátása ilyen formán nem egyenletes : a topicus elrendeződésről már volt szó, de ezenkívül figyelemreméltó, hogy a már említett fonatok és végkészülékek túlnyomóan a gyökérhártya csont felőli és nem a fog felőli oldalán találhatók. Különösen tangentialis metszeteken feltűnő, hogy a fonat elenyésző részét látjuk a gyökérhártya dentalis terében, valamint az is, hogy csupán egyes rostok érnek el a dentinig. Olyan rendszer, mely a gyökérhártya és pulpa idegek között rendszeres anastomosist létesíene — és amit t. k. Berkelbach is felvet — nincsen, már azért sem, mert nagy területen idegrosttól mentesek. Feltéve — de meg nem engedve — hogy az általunk használt metodika durva és a terminális végződések feltüntetésére nem volna
