Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-08-01 / 8. szám
A PARADENTIUM IDEGELLÁTÁSA 227 Közlemény a Szegedi Orvostudományi Egyetem Fog- és Szájbeteg Klinikájáról. A paradentium idegellátásáról Irta : HATTYASY DEZSŐ dr. A mikroszkóp és a mikrotechnika fejlődésével a 19. században mindinkább rá került a sor az élőlények szervezetének alaposabb, behatóbb vizsgálatára. Először morphologiai, majd funetiós szempontból is. Az egyes szervek vizsgálata közül az idegrendszer vizsgálata különösen felkeltette a kutatók érdeklődését, ami nem is csodálatos, hiszen az idegrendszer, mint primitív, mind komplikált formáiban a kutató elé szinte csodálatos structurát vetít. így Ranvier már a 70-es években, Bates, Dogiel, Domaggio, Golgi, Retzius a múlt század végén, Bielschowszky, Cajal, Apathy a 20. század elején alapozták és jórészt megalkották a centrális és peripheriás idegrendszer mikrotechnikáját és annak a szövettani leírását is közölték. A fogrendszer idegellátásának kérdése is elég korán felkeltette részben a neuro-histologusok, részben a fogorvosok érdeklődését. így a szakhistologusok közül régebben Retzius, v. Ebner, a fogorvosok közül Bödecker, Dependorf, Fleischman, Morgenstern, Römer, Tomes, Walkhoff foglalkoztak a fog beidegzésének kérdésével. A leletek különbözősége talán nem is magyarázza, hogy különösen fogorvosi részről a fogak idegellátásának kérdését újra és újra szinte bulldogszívósággal felvetették, hanem az, hogy a fogak nagyfokú fájdalmasságát nem látták a fogorvosok kellőképpen megmagyarázottnak, akik nap mint nap a fájdalom százféle alakját hallják és élik át betegeikkel. Szóval nemcsak a curiositas — a kíváncsiság — dolgozott itt, hanem ennél több : az orvos megismerni vágyása a beteg érdekében. Természetszerűleg a dentin érzékenysége és a pulpafájdalom álltak előtérben. A dentinben keresték és keresik sokan még ma is azt a gazdag terminális ideghálózatot, mely a dentin érzékenységnek és fájdalomnak receptora volna. így érthető a szerzők szenvedélyessége, mellyel vélt igazukat védelmezik. Nézzük csak Morgenstern-1 a századeleji strassburgi fogorvost, aki igen nagy tehetséggel és nagy szenvedéllyel vívja szélmalom harcát igazáért, és nem veszi észre, hogy saját készítményei sem igazolják. Többen olyan képleteket, melyek nem tartoznak az idegrendszerhez, utóbbihoz sorolnak, mert a kényes és szeszélyes neuro-histologiai módszerek — elsősorban az ezüst impregnatiok — a nem eléggé kritikus és tapasztalt kutatót könnyen tévútra viszik. Ezért a fog idegellátásának tanulmányozásához,- csak 30 éves szövettani múlt után kezdtem. A paradentium (p) idegellátását távolról sem nézték annyian, mint a fogbélét. A p. nem is tekinthető egységes histologiai fogalomnak, hiszen a legkülönfélébb elemek alkotják, de functionalisan igen (Landsbeyer) és nyilván beidegzési szempontból is, mert ugyanazon idegtörzsből származó rostok látják el a gyökérhártyát, csontvelőt és a gingiva különböző rétegeit, de a fogpulpát is. Más kérdés, hogy a trigeminus rostokon kívül kap-e és milyen mértékben a p. idegeket ? Erre a kérdésre teoretikusan azt lehet válaszolni, hogy igen is kap az erekkel a gangl. cerv. sup.-ból sympaticus rostokat. Gyakorlatilag ezen rostok száma viszont igen csekély lehet, mert a Főnyi által ismertetett módon megszakított trigeminusnál a kísérletekben eddig a p.-ban ilyen rostokat találnom nem sikerült. Szerény véleményem szerint viszont a rostok számát és a fájdalom-élmény intenzitását nem lehet általános érvényű szabálynak
