Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-06-01 / 6. szám
174 BRUSZT PÁL DR. Majd az állatok fejét 10%-os formaiinba tettük, utána vízben maceráltuk és az állcsontokat a lágyrészektől megszabadítva a fogakat a rájuk tapadó' takarmánymaradék októl fogkefével megtisztítottuk. Már szabadszemmel és kézi nagyítóval is látható volt szúvas elváltozás a molárisokon (1., 2., és 3. ábra)' Szuvasnak a nyilvánvalóan szuvas elváltozásokon kívül azokat a mélyedéseket tekintettük, amelyekben a szonda megakadt és elszineződtek. Sokszor nehézségekbe ütközik a szuvas üregeknek a kopás folyamán létrejött mélyedésektől való makroszkópos elkülönítése. Az aranyhörcsögcariesek quantitativ kiértékelésére több módszert dolgoztak ki. Ezek között Keyes-ét alkalmaztam (6). Eszerint mind a 12 hörcsög molárist — az occlusális, buccális és linguális felszíneket — egy kartotéklapra sémásan lerajzoltuk az approximális felszínek nélkül. Ezeken a fogak felszíneit részarányosán egyenlő nagyságú területekre osztottuk fel és a fogakat ráeső fényben 8—10-szeres lupe nagyítással vizsgálva e sémákba berajzoltuk a szuvas területeket. E területek nagyságát megbecsültük aszerint, hogy a szuvas rész a beosztások alapján egy egység %, % vagy egész részére terjedt-e ki ? Keyes a kavitások mélységét is megmérte szondával. A mélységeket 1, 2 és 3 számmal jelöltük, aszerint, hogy 0,1—0,2 mm, vagy 0,2—0,4 mm, illetőleg 0,4—0,6 mm mélyre terjedtek. Minden fognál összeszoroztuk a szuvas területegységeket és a mélységeket jelző számokat, majd állkapcsonként és állatonként összegeztük az eredményt. Emellett megadtuk az egy megvizsgált állatra első szuvas fogak (+ gyökerek) átlagszámát (1. tábla). Eredményeimet a mellékelt táblázat szemlélteti (2. táblázat). Megemlítem, hogy az állatokat nemük szerint nem értékeltem ki külön-külön. Egy kisérleti állatra eső caries adatok 2. táblázat (átlag értékek) Szuvas molárisok Kavitások száma Szuvas területek Kavitások térfogata Maxilla ........................ 3,8 5,6 12,2 30,6 Mandibula................... 3,9 5,7 9,2 21,3 Maxilla -f- mandib. . 7,7 11,4 21,4 51,4 Minden kísérleti állatnál találtunk szuvasodást, tehát a szuvasodás frekvenciája 100%. A szuvas molárisok száma a maxillában 3,8, a mandibulában 3,9 átlagban egy-egy állatnál. A szuvas kavitások száma 5, 6 a maxillában, 5,7 a mandibulában. A szuvas területek nagysága Keyes területegységeiben kifejezve 12,2, illetőleg 9,2. A kavitások térfogata pedig Keyes szerint 30,6, illetőleg 21,3. A maxilla és mandibula adatai nagyjából megegyezők, csak a szuvas üregek térfogata nagyobb felül, mint alul. Ezeket az adatokat összegezve egy-egy állatra a következő átlagértékeket kaptuk : 7,7, 11,4, 21,4 és 51,4. A legtöbb és legmélyebb szuvasodásokat a középső molarisokon észleltük. A kontrollállatokat vizsgálva azokon is találtunk szuvas fogakat, azonban ezek száma és a szuvasodások kiterjedése lényegtelen volt a kísérleti csoporthoz képest. Említettem, hogy diétánkat Mitchell, Chernausek és Zak (5) közleménye' után állítottuk össze és ezért eredményeinket összehasonlításra érdemesnek tartjuk az általuk elért eredményekkel. A fenti szerzők 53 hörcsögnek adták diétájukat az elválasztás után 104 napig. A Keyes szerint számított
