Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-06-01 / 6. szám

OSTITIS DEFORMANS

175

caries térfogat (mean score) átlagban 45,09 volt. A mi kísérletünkben az egy állatra eső caries térfogat átlagban 51,4 ami tekintettel arra is, hogy kísérletünk kb. két héttel tovább tartott, mint Mitchelléké a két szám feltűnő egyezését mutatja. Ebből azt következtethetjük, hogy (feltéve, hogy a Keyes metódust mind a ketten egyformán használtuk) 2 egymástól távolfekvő országban az illető ország megfelelő táplálékaiból összeállított magas cukortartalmú diétával ugyanolyan mennyiségű cariest lehet előidézni aranyhörcsögökön.

Nem mulaszthatom el, hogy kísérleteim lehetővétételéért dr. Havas András OKI főigazgatónak és dr. Balázs Tibor állatorvosnak, az OKI tud. munkatársának köszönetét ne mondjak.

Összefoglalás

A szerző 45%-os cukortartalmú diétával szíriai aranyhörcsögökön cariest idézett elő. Az eredményeket Keyes szerint értékelve ki, azt tapasztalta, hogy a keletkezett carieses üregek nagysága megegyezik átlagban a Mitchell és társai által előidézett szuvas üregek nagyságával.

Irodalom

1. Gustafson, G. E. Stelling, E. Brunivs : Experimental dental caries in golden hamsters. Ódont. Tskr. 60 : 101, 1952. — 2. Balogh К. : Fehér patkányok fogain diétával előidézett caries. F. Sz. XLIV : 263, 1950. — 3. Petrucz Katalin : Különböző anyagok hatása a művi patkánvcariesre. F. Sz. 44 : 333, 1951. — 4. Sz. A. Nyikitin és M. G. Bugajeva : Kísérleti kariesz fehér patkányokon. Stomatologija, 1954. 1. sz. — 5. Mitchell, D. F., D. S. Chernausek, E. Zak : Hamster Caries. J. Dent. Res. 30:778, 1951. — 6. Keyes, P. H. : A Method of Recording Gross Carious Lesions in the Syrian Hamster. J. of Dent. Res. 23:427, 1944.

Közlemény a Szegedi Orvostudományi Egyetem Fog- és Szájbeteg Klinikájáról

(Igazgató: Dr. Hatíyasy Dezső egy. tanár) és 1. sz. Sebészeti Klinikájáról (1 gazgató : Dr. Jáki Gyula egy. tanár)

Ostitis deformans Paget (о. d. Р.) maiid i hu Iá га lokalizálódó esete

írták : TÓTH KÁROLY dr. és TAKÁCS LÁSZLÓ dr.

Amióta James Paget (14) 1877-ben a kórképet leírta és ostitis deformans név alatt elkülönítette, a megfigyelt esetek száma egyre nő. A magyar fogorvosi szakirodalomban azonban monostoticus ostitis deformanssal nem találkozunk. Franki a koponyacsontokra kiterjedő esetet ír le (5). Ez az egyik oka annak, amiért esetünket kissé bővebben ismertetjük.

A monostoticus о. d. P. igen ritkán szorítkozik a fogorvosok érdeklődési körébe eső állcsontokra. Newman (13) 82 esetéből csak 25 érintette a koponyát. Stafne és Austin 138 esetet közöl a Mayo Klinikáról (19) ; ezek közül 20 a maxillát is érintette és csupán 3 a mandibulát. A mandibula megbetegedése tehát még ritkább. Csak az alsó állcsontra localisálódó leírt esetek száma pedig igen csekély. [Thoma, Howe és Wenig 1 (22), Jacobs 1 (6), Kienböck 1 (9), Thoma 1 (21)].

Esetünkben azonban nem csupán arról van szó, hogy a kórkép a mandibulára localisálódott, hanem még a mandibulára sem terjedt ki egyenlő mértékben. Ehhez hasonló esetet ír le Rushton (16), akinél csupán a maxilla egyik felére terjedt ki az o. d. P.