Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-01 / 5. szám
154 NAGY ZOLTÁN DR. és N. FOLYIK EDIT Közlemény a Debreceni Orvostudományi Egyetem Orvosi Vegytani Intézetéből. (Igazgató : Straub János dr. egyetemi tanár) A dévaványai ivóvíz speciális vizsgálata fémnyomokra* Irta : NAGY ZOLTÍN dr. és N. P Ő L Y I К EDIT Az ivóvizek fluortartalma s a fogszuvasodás gyakorisága közötti összefüggés ma már tudományosan megalapozott és közismert tény. A debreceni К arieszkutató Munkaközösségben folyó vizsgálatok során tapasztaltuk, hogy Dévaványa községben az iskolás gyermekek fogazatának kárieszintenzitása igen alacsony, annak ellenére, hogy a megvizsgált dévaványai vizek fluortartalma jóval az optimális alatt van. Ez a megfigyelés arra késztetett bennünket, hogy ezeket a vizeket behatóbban megvizsgáljuk, így elsősorban fémnyomokra, amelyek közül ma már igen soknak a biológiai hatása jól tanulmányozott. Három különböző vidékről származó víz összehasonlító vizsgálatát végeztük el. így a debreceni vízvezeték vízét, amelynek fluortartalma az optimális alatt van és a lakosság fogazata aránylag rossz, továbbá Dévaványa vizét, ahol a fluor szintén az optimális alatt van, de a fogak feltűnően jók, végül Kunszentmárton vizét, ahol a fluor az optimális felső határán van és a fogak jók. Az összehasonlító fémnyom-vizsgálatokat színképelemzés segítségével kvalitative és kvantitative végeztük el. A színképelemzés, mint ismeretes, igen alkalmas analitikai módszer, különösen ott, ahol a szokásosan használt nedves kémiai elemzési módszerek már nem nyújtanak kielégítő eredményeket. A vízben levő fémnyomoknak közvetlen meghatározása színképelemzéssel a legtöbb esetben nem vezet eredményre. így az alföldi vizekben jelenlevő alkáli- és alkáliföldfém-sók nagyobb mennyisége a fémnyomok kimutatásának, illetve meghatározásának érzékenységét nagymértékben leszállítják. Ezért az analíziseknél előzetes dúsító eljárást alkalmaztunk, amelynek segítségével 1 liter víz összes fémnyomtartalmát 0,2 ccm végtérfogatra sürítettük, s ezzel 5000-szeres dúsítást értünk el. Az ivóvízben levő nehézfémeket ugyanis organikus komplexképző anyagokkal (dithizon, és 8-oxichinolin) olyan fémkomplex vegyületekké alakíthatjuk át, amelyek kloroformban oldhatók és kloroform segítségével a vízből 3-as, 5-ös, 7-es és 9-es pH-nál extrahálhatók1. Az extraktumokat összegyűjtve, a kloroform feleslegét ledesztillálva, az így nyert maradékot ásványi savakkal teljesen elroncsoljuk. A roncsolatot az ásványi savak elfüstölése után 0,2 ccm-re oldjuk, amely ilyenformán a kiindulási 1 liter víz összes nehézfémionját tartalmazza. Ezen dúsító eljárás után nyert roncsolat szolgál kiindulási anyagul az ezt követő színképelemzéshez. Ez a dúsító módszer egyben módot nyújt arra is, hogy a fémnyomokat a nagymennyiségű alkáli és alkáliföldfémsóktól elválaszthassuk. A három helységből származó ivóvizek nyomelemeit az I. táblázatban tüntettük fel. * A Fogorvos Szakcsoport 1954 évi debreceni Árkövy vándorgyűlésén elhangzott előadás. 1 G. Gorbach u. F. Pohl: Z. anal. Ch. 1951, 258—267.
