Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1954-03-01 / 3. szám

90

SZTRANSZKY dinko dr.

nek diffúz természetére, ezen gyógykezelés a klinikai kezelések egyik leggyakrabban alkalmazott alakja. Az eddigi klinikai tapasztalataink alapján azt mondhatjuk, hogy aránylag jók az eredmények. A jól lecsiszolt és impregnált tejfogak nagyjából változatlanok maradnak a következő a fogászati vizsgálatig, ami hat hónap után történik meg, amikoris azokat újból impregnáljuk és ilymódon aránylag hosszú ideig megtarthatók. Maga az impregnálás egy bonyolult fizio-kémiai folyamat. A következő eszközöket használjuk e célra :

1. Impregnáló-szerek; argentum nitrikum (30—40%-os vagy annak 4%-os ammoniás oldata), káliferociánid, albargin stb. és

2. Reduktorok; 10%-os formalin, eugenol, jódtinkt ura, einkumklorátum, stroncium klorátum stb.

Az impregnálás módszere a következő : a beteg fogat vattatekerccsel izoláljuk, alkohollal és levegővel leszárítjuk, majd argentum nitricum oldattal 1 percig dörzsöljük és a fenti szerekkel azonnal végezzük a redukciót. Redukcióhoz mi a jódtinkturát, vagy nátriumkloridot használjuk.

Schröder, Govszeev, Peszler stb. szerint maga az impregnálás lényegét a következő folyamat képezi: az argentum nitricum a megnyitott dentincsatornák organikus anyagával érintkezve felületes koagulációt idéz elő; a fehérjék ezüst albuminátokká alakulnak át. A redukció után a kiválasztódott kolloidális ezüst egyesül az albuminátokkal olymódon, hogy kemény és külső befolyásoknak (savak és baktériumok) ellenálló ezüst albuminátot képez.

A gyermekfogak kezelésének a harmadik módszere a klasszikus módszer : a kavitások kialakítása és a tömések készítése. Ezen módszert leggyakrabban alkalmazzuk az incipiens, de körülírtan fejlődött karieszek, a mélykáriesz gyógyítására. Alapvető feladat e kezelésnél, tekintetbe véve a gyermekfogaknak s sajátosságait, hogy olyan eszközöket és módszereket alkalmazzunk, amelyekkel megóvjuk a fogak vitalitását. Részünkre a stomatológiai gyógyítás munkásainak minden egyes sikeresen meggyógyított gyermekfog, amelyben megtartottuk a pulpának a vitalitását, olyan sikert jelent, amely nem kisebb értékű mint egy bonyolult sebészi műtét. Fordítva minden egyes technikai hiba, aminek következtében fel kell áldozni a gyulladásban nem lévő pulpát, orvosi műhibának tekintendő.

A kavitások kialakításában rendszerint Black, Pichler, Boisson stb. ismert kalsszikus elvei vezérelnek, amelyek szerint azt fokozatosan dolgozzuk ki. Ezen kavitásoknak a kialakításánál, különösen e retenciók megválasztásánál (D. Sztranszky szerint) a következő elvek vezetnek, hogy a retenciónak a formáját és alakját az approximális pusztulásnak a diffuzitása. határozza meg. Ez konkréten a következőkben fejeződik ki :

Ezen elv szerint az approximalis kariesz szélességét a meziodistalis irányban megmérjük. Ha eléri vagy túlhaladja azon vonalat, amly összeköti a két első csücsök csúcsát, akkor a retenciókat proximalisan a tuberculum mögött; fordítva, ha nem éri el ezen vonalat a tuberculomok előtt építjük ki. Ezen elvtől csak akkor térünk el, amidőn az approximalis kariesszel egyidejűleg fisszura kariesz is mutatkozik. Ezen esetekben természetesen a két. üreget összekötjük és együtt dolgozzuk ki. Ezen esetek azonban aránylag ritkák, mivel a gyermekek iskolás korában ezen fogak rezorpciójával együtt a rágófelszínen is lekophatnak és így a fisszurák sekéllyé válnak, kicsiszolódnak. (1. ábra.)