Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1954-03-01 / 3. szám

A GYERMEKFOGÁSZAT SZERVEZETE

A kavitások kialakításának a másik sajátossága az, hogy ezekben a fogakban (tej- és maradófogak) lehetőség szerint el kell kerülni a falak alávájását. Ez egyrészről meggyöngíti a falakat és lehetőséget ad másodlagos karieszre, másrészről viszont fájdalmas eljárás és magában rejti a pulpa megközelítésének veszélyét.

Amikor diffúz approximalis karieszt találunk a következőképpen járunk el: a kavitás approximalis részét gömbfúróval és karborund kövekkel finoman alakítjuk ki és ezután következik a retenció kiképzés, amely rendszerint a legfájdalmasabb művelet. Ezt szintén lencsealakú karborund vagy gyémánt kövekkel végezzük el. Két bevágást készítünk egy hosszantit és egy merőle-1. ábra.

2. ábra.

gest. Ezután approximalis merőleges bevágásban két retenciós pontot vágunk be. Ilyen retenciós pontokat a kavitás approximalis részein is vágunk ki oldal irányban. Az ilymódon a karborund kövekkel kialakított kavitásba inlay-t is készíthetünk. (2. ábra.)

A kavitások harmadik osztályánál szintén igyekszünk kikerülni a falak alávájását. Itt is a retenciós, a rágónyomásnak ellenálló falaknak a létrehozása a cél. Rendszerint a fog felületén proximalisan és gingivalisan készítünk egy kis gingivalis-axialis bevágást és approxime-incisialis részben újból vágunk retenciós pontot. Ilymódon a retenciós pontnak és a barázdának a mély-4. ábra.

sége biztosítják a szükséges tartást. (3. ábra.)

Ha a frontfogak approximalis kariesze az incisalis szélt is elérte, a tejfogakon csiszolást és impregnálást végezzünk, állandó fogakon pedig inlayt készítünk. Gyermekeknél előnyösebb, ha betétek fémből készülnek (arany, ergo, vagy pedig másvalami ötvözet), mi leg-