Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-01 / 3. szám
A GYERMEKFOGÁSZAT SZERVEZETE 89 1. A gyermek fogai, a tej- vagy a maradó fogak, állandó fejlődési folyamatban és változásban vannak. Ha nem vesszük figyelembe a bölcseségfogakat, a 2-től a 12. évig a gyermekszájban majdnem mindig van olyan fog, amely fejlődési folyamatban van, a másik már teljesen kiképződött, a harmadik pedig már a felszívódási változásoknak van kitéve. Ilyen különbségek nemcsupán az alakon vehetők észre, hanem a fogak belső felépítésében is, amelyekben a fejlődés különböző állomásain a szerves és a nemszervesanyagok különböző arányban vannak jelen, más a pulpának a helyzete, más a fognak az érzékenysége és a reakciója. 2. A gyulladási folyamatok a gyermek-fogakon szintén másként folynak le, mint a felnőttekén. Gyakran a pulpa kezdeti gyulladása gyermekeknél csupán néhány óra, vagy akárcsak egy éjszaka alatt a szerózusból purulens stádiumba mehet át és egy tisztán pulpális gy illadásból rövidesen pulpoperiodontitis fejlődhet. 3. A gyermektől pontos anamnesztikus adatok beszerzése nehéz. Ez a körülmény jelentős mértékben befolyásolja a diagnosztikát. A gyermekfogak nagy érzékenysége, a fogkezelés szükségességének belátása, megszokásának és tűrésének esetleges hiánya szintén figyelemreméltó tényezők a gyógykezelési folyamatban. Mindezeket figyelembevéve a tanulság az, hogy a gyermekeket nagyobb psychologiai előkészülettel, fájdalommentesen és lehetőség szerint biologikusan a pulpa vitalitásának a megtartása mellett kell kezelni. A gyermekek psychologiai előkészítését szolgálja a fogorvos gyakoribb kontaktusa a gyermekekkel, amit tömegvizsgálatokkal, fluorizálásokkal és előadásokkal valósít meg. A gyermekek így bevezetett előzetes érintkezés után nagyobb bizalommal és nyugalommal jönnek a fogorvoshoz. A biológiai eljárás nagymértékben megvalósul a tervszerű fogászati gyógykezelésben, ahol a 6 hónapos időszaki vizsgálatok alkalmával a karieszt kezdeti stádiumában ismerjük fel és ez lehetővé teszi a folyamat gyógyítását a pulpa vitalitásának a megtartása mellett. A tej- és maradófogak kezelési különbségeit külön fogjuk megtárgyalni. A tejfogak kezelése mindenekelőtt profilaktikus természetű beavatkozás. Ez annyit jelent, hogy az adott tejfogat olyan mértékben kezeljük, amennyire szomszédságban van kinőtt maradó foggal és ezáltal annak szuvasodását idézheti elő, olyan mértékben, amennyiben annak a megbetegedése visszahat az alatta fejlődő fog normális kitörésére és a szervezetre, vagy pedig a tejfognak megtartása a fogazatnak és állcsontoknak jól kifejlődését biztosítja. A tejfogkárieszt háromféle módon gyógyítjuk : 1. Impregnálással. 2. A szuvas felszín lecsiszolásával és impregnálásával. 3. Kavitáskialakítással és töméssel. A tejfogak impregnálása csupán kezdődő (caries incipiens) rágófelszíni és a nyald kariesznél javait, amely esetekben ezen kezelés képes bizonyos ideig megállítani a szuvasodás előrehaladását. A felületes, de már diffúz kariesz — kariesz superficialis és kariesz media esetében leggyakrabban az approximalis és labialis, néha az occlusalis felületen a kezelés második módszerét alkalmazzuk. Ez a defektus lecsiszolása és impregnálása. Ezen esetekben rendszerint elégséges finom karborund kővel vagy szeparátorral a defektusnak az éles és egyenetlen széleknek simára lecsiszolása és ezután az exponált dentin felületnek az impregnálása. Tekintettel a tejfogak cariesé-
