Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-01 / 3. szám
70 PALÓC GÉZA DR. Közlemény a Fogorvosi Továbbképző Intézetből. A kapillárdiffuzió szerepe a kárieszképződésben írta : PALÓC GÉZA dr. A kárieszképződés számos külső és belső tényező függvénye. A környezet tényezői közül legfontosabbnak a nyálat, illetve a kóros nyálelválasztást tartjuk. A nyál szerepét számos klinikai tapasztalaton kívül — ezek közül mint legfontosabbat most csak a xerostomiát említem — a tudományos kísérletek egész sora igazolja, illetve igyekszik igazolni. Ezeket két nagy csoportba oszthatjuk : 1. a nyál fizikai-kémiai tulajdonságaival (pl.: pH, CCA kapacitás, P.-, Ca.-, tartalom stb. 2. a nyál biológiai tulajdonságaival foglalkozó vizsgálatok (baktericid, illetve bakteriosztatikus tulajdonságok, foszfataze aktivitás, enzimhatások, stb.). Az anyag nagysága miatt ezen vizsgálatokat most nem részletezem. Megállapítnható azonban, hogy valamennyi vizsgálatra jellemző, hogy a kárieszes és nem kárieszes csoportokat nem lehet elég élesen elválasztani egymástól. így pl.: Karshan vizsgálatai szerint (1, 2) a kárieszmentes egyének nyálának nagyobb a közömbösítőképessége. Azonban a vizsgálatok során egyrészt gyakran találtak nagy közömbösítőképességű nyál esetén is kifejezett kárieszhajlamot, másrészt az átlagos értékek sem mutattak igazán meggyőző eltérést a kárieszes és kárieszmentes csoportok között. Általában hasonló a helyzet a nyálra vonatkozó többi vizsgálatnál is. Ezenfelül a kutatók nagy része kénytelen volt megállapítani, hogy az esetek többségében nem mutatható ki, hogy a nyál összetételének kóros megváltozása lenne a kárieszképződés oka. Számos klinikai tapasztalat alapján kézenfekvő volt a gondolat, hogy azért képződik káriesz (k) egyébként megfelelő összetételű nyál, sőt megfelelő anyagú zománc mellett is, mert a nyál nem tud eljutni a megfelelő helyre. Emellett szól elsősorban az approximális k. gyakorisága. Ezért megvizsgálták a nyál viszkozitását, feltételezve, hogy a viszkózus nyál nem tud bejutni az appr. hézagba (10, 3, 4, 11). Találtak is; differenciákat, de az eredmények itt sem voltak elég meggyőzőek (12, 3). A viszkozitás — belső súrlódás — mérése nem is adhat pontos felvilágosítást erre a kérdésre. Ugyanis a viszkozitást azzal mérjük, hogy a kérdéses folyadék milyen gyorsan folyik ki egy edényből meghatározott nyomás mellett, meghatározott nagyságú nyíláson keresztül egy másik üres edénybe, azaz a nyílástól eltekintve, semmi más ellenállást nem kell legyőznie. Ezzel szemben az appr. hézag nem üres, hanem többé-kevésbbé pépes anyaggal van tele, tehát hogy a nyál oda milyen gyorsan tud behatolni, az elsősorban a nyál diffúziójától függ, a viszkozitástól pékig csak annyiban, amennyiben az a diffúzió egyik tényezője. de Fick egyenlete dn = — Dq — értelmében a diffúzió egyenesen arányos a keresztmetszettel. Ezen törvény azonban nem egészen általános érvényű, mert meghatározott nagyságrendű keresztmetszet esetén a diffúzió lényegesen meglassul. Ez krisztalloid oldatok esetén esetleg csak néhány mikron keresztmetszetű kapilláris hézagnál következik be, kolloid oldatoknál azonban — az oldat összetételétől függően — lényegesen hamarabb. A kapilláris hézag mélysége (keresztmetszete) és a „kapillárdiffuzió“ (kd) gyorsasága között az összefüggés a következő módon ábrázolható, állandónak véve a megtett utat:
