Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

A FOGAK FELÜLETI ÉRZÉSTELENÍTÉSE

57

már az első percben bekövetkezett. Azonban a következő ülés alkalmával a betegek arról számoltak be, hogy a fájdalom még ugyanazon napon 30—50 percen belül, de legkésőbb a következő napon, kiújult.

Nedves vattával való kezelésnél az esetek többségében a fájdalomérzésnek sem csökkenését, sem megszűnését nem lehetett megfigyelni. Faeszközzel való kezelésnél az effektus lassabban következett be, mint a száraz vattával való kezelés esetében.

Csonteszköz használatakor a pozitív eredmény még lassabban volt csak elérhető mint faeszközzel.

Achát eszközzel az eredmény kb. azonos volt mint csonteszközzel.

Ami a fémeszközöket illeti, meg kell jegyezni, hogy minden manipuláció eleinte erős fájdalommal járt. Utána azonban pozitív effektus következett be, mely tartósabbnak mutatkozott (1—2 nap), mint a gyógyszermentes kezelés egyéb módjai esetében.

Tehát a gyógyszermentes kezelés, függetlenül attól, hogy milyen eszközzel végezzük, csak — különböző — többé-kevésbbé rövid időre szünteti meg a fájdalmas tünetet.

A fog kemény szöveteinek érzéstelenítésére szolgáló gyógyszeres anyagok közül a következőket alkalmaztuk : 89 fogat kezeltünk szuifidin pasztával. ■64-et stroncium kloriddal. 44-et metilmetakrilát monomerrel és polimetilmetakriláttal, 121-et natrium fluoriddal. A fog kezelésének technikája azonos volt valamennyi esetben.

Szuifidin paszta alkalmazásakor az első ülés után az esetek 75%-ában csökkentek a fájdalmas tünetek. 39 fognál (43,8%) már az első percben. A fájdalom megszűnése lényegesen lassabban következett be. Az első percben csak a 89-ből 9 fognál (10,1%), a második percben 28 fognál (31,5%). 23 fognál a fájdalmas szimptoma egyáltalában nem szűnt meg. Megismételt kezeléssel sem értünk el egyetlen esetben sem „erősen pozitív“ effektust. A fáj damas tünetek ugyanúgy, mint az első kezelés után, újból jelentkeztek. Csak 3 fognál értünk el tartós effektust 2—3-szori kezelés után.

Három esetben figyeltünk meg „gyengén pozitív“ effektust, azaz csak egy fájdalmas tünet megszűnését (kémiai ingerrel vagy érintéssel szemben). A többi 83 fognál az eredmény „negatív“ volt. Ezek közül 60 esetben a folyamat megfordult és a betegek 2—3 nap után a régebbi panaszokkal tértek vissza, 23 esetben pedig a panaszok átmenetileg sem szűntek meg.

75%-os stroncium klorid pasztával 64 fogat kezeltünk. Itt is tapasztalhattuk a fájdalmas tünetek csökkenését, valamint megszűnését is. De a csökkenés lassabban következett be, általában 2—3 perc alatt. A fájdalom megszűnése még lassúbb volt, 25 fognál pedig egyáltalában nem szűnt meg, még 3 perces kezelés után sem. Megismételt kezelés dacára is megmaradtak a régi panaszok. Ilymódon 64 fognak ezen pasztával való kezelése alkalmából egyetlen esetben sem jegyezhettünk fel „erősen pozitív“ effektust. „Pozitív“ effektust is csak négy fognál kaptunk (a fájdalmas tünet megszűnése érintési és hőingerekre). 3 esetben kaptunk gyengén pozitív effektust, a többi 57 esetben pedig (89,1%) az eredmény „negatív“ volt. Az effektus vagy teljesen hiányzott, vagy csak múló jellegű volt.

Metilmetakrilát monomerrel — egyes esetekben polimetilmetakrilát porral vegyítve — 44 fogat kezeltünk. A fogakat fenti folyadékkal megnedvesített vattagolyóval dörzsöltük, vagy burkoltuk be a defektus helyén. Egyes esetekben Okszmann ajánlata szerint összekevertük a metilmetakrilát monomert polimetilmetakrilát porral, és ezzel a péppel kentük be a fog felületét.