Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
56 R. P. SZUCHOVOLSZKÁJA KÜLFÖLDI CIKK A fogak felületi érzéstelenítésének korszerű módszereiről* írta: R. P. SZUCH0V0LSZKÁJA (Moszkva) az orvostudományok kandidátusa Már régóta folyik a harc a fog kemény szöveteinek, anatómiai és funkcionális elégtelenségeknél, a zománc, illetve dentin fokozott dörzsölésénél, erózióknál, ékalakú hiányoknál, és a fognak pótlásokhoz való előkészítésénél megfigyelhető fájdalmas érzékenysége ellen. Az erre a célra ajánlott módszerek mint pl.: formalinozás, kokainozás, Hartmann-folyadék, stb. nem váltak he ártalmasságuk, illetve gyenge hatásuk miatt. Lukomszkij a zománc és dentin érzékenységének kezelésére a fluorizációt ajánlotta. Később más anyagokat is ajánlottak. így pl.: szulfidin pasztát, stroncium-kloridos pasztát, metilmetakrilát monomert, stb. Az I. MOLMI állcsont-arcsebészeti klinika 1948—1951. években foglalkozott a fog kemény szöveteinek érzéstelenítésére ajánlott módszerek kipróbálásával és az eredmények összehasonlító kiértékelésével. Ezt a munkát tovább folytattuk az I. MOLMI klinikai kórház-poliklinikájának rendelésén. A kezeléseket a köv. anyagokkal végeztük : 75%-os szulfidin paszta, 75%-os stroncium-klorid paszta, metilmetakrilát monomer és polimetilmetakrilát polimer por, 75%-os fluoros paszta. Igyekeztünk nyomon követni a fog érzékenységének bekövetkező változásait, és tisztázni a kapott effektusok minimális és maximális gyorsaságát, a preparátum hatásának tartamát úgy alkalmazása közben, mint a foggal való érintkezésének megszűnése után. A kezelések ideje néhány másodperctől 3 percig változott. Közben figyeltük a fájdalom csökkenésének, illetve megszűnésének idejét, A terápiás hatás kiértékelése : „erősen pozitív“, ha a pozitív eredmény a preparátum alkalmazásának megkezdése után egy percen belül következett be, és a fájdalmas tünetek eltávolításához csak egy ülésre volt szükség. „Pozitív“, ha fenti eredmény eléréséhez a defektust három percig és két-három alkalommal kellett kezelni. „Gyengén pozitív“ ha háromnál több, három percnél hosszabb ideig tartó kezelésre volt szükség. „Negatív“ pedig azon esetekben, mikor a fájdalom nem szűnt meg, illetve reeidivált. 69 poliklinikai és kórházi beteget figyeltünk meg. 45 nőt és 24 férfit. 318 fogat kezeltünk a kemény szövetek kémiai ingerekre, érintésre, étkezés: közben, és hőváltozásra hekövetkező fájdalmas érzékenysége miatt. Nagyjából a hőre és érintésre bekövetkező reakciók voltak többségben. A betegek többsége két-háromféle fájdalom szimptomában is szenvedett, melyek hevessége a fog topográfiájától s az anatómiai defektus elhelyezkedésétől és alakjától függött. Magának a műszernek, a beteg területre való hatását 229 fognál vizsgáltuk. Ezek közül 36-ot száraz vattagolyóval, 26-ot nedves vattagolyóval, 22-őt faeszközzel, 41-et csonteszközzel, 31-et achát, 73-at pedig fémeszközzel kezeltünk. Száraz vattagolyóval való kezeléskor igen gyors effektust kaptunk. A fájdalmasság csökkenése valamennyi esetben, megszűnése 26-ban a 36 közül * Rövidített fordítás a Stomatologia (Moszkva) 1953. évi 4. számából.
