Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

A „GÓCINFEKCIÓ“ ÉS A „DENTALIS GÓC

37

behatolási kapukból származó gócra vagy gócokra, mint a szervezetben már a megbetegedés előtt keletkezett vagy azután keletkező egyéb gócokra is. Amint említettem, foggócok, mint primaer kiváltók, ezen betegségcsoportban alig szerepelnek, de ■a betegség fenntartásában lehet szerepük.

Beszélnem kell az ú. n. távoli symptomákról is, amelyeknek pathomechanismusa kétségtelenül más, mint a második betegségek kiváltásában szereplő bakteriális gócoké.

Ezeknek a távsymptomáknak a kiváltásában nem kell, hogy baktériuminfectio szerepeljen. A távoli symptomák többféle módon jöhetnek létre.

Amint a bevezetésben már említettem, itt egy megbetegedett szervnek távolhatásáról van szó, olyan symptomákról, melyek megbetegedés localisatiójától távol lépnek fel, ami akkor, ha a szervmegbetegedés tünetei, a localis tünetek előtérben állnak, kapcsolatukat a szervmegbetegedéssel azonnal elárulják. Ha azonban a megbetegedésre jellemző tünetek torpidak és nem jelölik meg a megbetegedés helyét, és így a távoli tünetek bizonyos önállóságot nyernek és részben önálló kórkép benyomását keltik, részben pedig olyan klinikai sajátszerűséget mutatnak, hogy különösségüknél fogva nem sorolhatók be valamely nosologiai egységbe.

Az előbbi fejtegetéseimnek az volt a célja, hogy megmutassam mi az ú. n. második betegségnek a pathomechanismusa és hogy az általam felsorolt betegségekben kétségtelenül bakteriális infectiók szerepelnek. Amint említettem, mai tudásunk alapján nagy valószínűséggel a streptococcus haemolytikus .„A“ csoportjának ,,ß“ alcsoportja váltja ki ezeket a betegségeket, éppen az ezen fertőzés ellen irányuló specifikus immunitásos reactio következményeképpen.

Nézzük meg, hogy az ú. n. távoli symptomáknak gócai, a primaer betegségek, milyen mechanismus szerint váltják ki ezeket a távsymptomákat. Van-e itt szükség arra, hogy a megbetegedést kiváltó baktérium bizonyos baktériumfajta legyen? Van-e itt szükség immunitásos reactiókra? Van-e itt szükség baktérium-toxinok allergiás jelenségeire? Van-e itt szükség egyáltalában baktériumokra és nem képzelhető-e el, hogy ezek a távolhatások az idegrendszer közvetítésével létrejövő jelenségek-e?

Hogy ezeket az elképzeléseket megértsük, mindenesetre ismernünk kell magában a gócban lefolyó jelenségeket és vizsgálnunk kell, hogy a szervezet szöveteinek szoros összefüggése hogyan teremt kapcsolatot az egyes szervek kölcsönhatásának következtében.

Közvetítőül a humoralis tényezőkön kívül legnagyobb mértékben az idegrendszer szerepel. Az intraplasmaticusan elhelyezkedő ideg-végreticulumizgalom a szervezet valamennyi sejtjével kapcsolatot teremt. Ez jön izgalomba az antigének által kiváltott ingerterületre és organizálja meg a test különböző sejtrendszereiben létrejövő antitestképzést. Miután az idegrendszer ezen az úton az allergiás jelenségekbe is bekapcsolódik, a toxinhatások révén létrejövő izgalom is az idegrendszer útján terjedhet távolabbi szervekbe (Speranszkij). Ez az interoceptor-izgalom a percepciós küszöbérték alatt is lefolyhat, állandóságával a központi idegrendszer ingerlése útján vasomotoros hatásokat is kifejthet. Ezeknek a vasomotoros hatásoknak a periférián való érvényesülése a véráram localis meglassúbbodását, az erek permeabilitásának megváltozását vonhatják maguk után, peristaticus érelváltozásokat, amelyek a localis szövetmilieunek tökéletes megváltozásával járhatnak, nagy fehérjemolekulák szövetbe való kilépését okozhatják. Különösen Bickert emeli ki a terminális véráramterületek zavarát. Ennek a peristaticus keringési zavarnak eredménye