Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
38 FODOR IMRE DR. a fogorvosok által jól ismert Gims-tünetek is. T. i. az, hogy saprophyakként élő spirillumok peristaticus hyperaemia következtében jobb életkörülmények közé jutnak. Énnek az élő mechanismusnak következménye az is, hogy a granulomákat nem tekinthetjük sohasem nyugvóknak, hanem azokat támadó és védekező erők mindenkori helyzetének kifejezőjeként kell tekintenünk. SperanszJcij felfogása értelmében mi az áramoltatási zavart nem tekinthetjük, mint Richert primaer oknak, hanem a tropbikus idegek útján a vegetatív idegrendszeren keresztüli izgalomnak. 1. A fentiek szerint tehát a távoli symptomák keletkezhetnek ugyanazon mechanismus szerint, mint a második betegségeknél. Azaz specifikus baktériumok által kiváltott immunitás jelenségeként. 2. Keletkezhetnek baktériumtestek, elhalt szövetek felszívódásából származó fehérje-allergin hatásként. 3. Antigének, gázok, idegvégkészülékekre ható PH eltolódások okozta tartós idegizgalom, a vasomotor-rendszer localis vagy távolban kiváltott érelváltozásának következtében. A pathologiás behatások időben folynak le, az éréi változással járó szöveti elváltozások, mint betegségkiváltó kórokok, a tartós ingerek mennyiségi hatása alatt keletkező minőségi változásokként jönnek létre és így localis tüneteknek vagy betegségeknek válnak kiindulópontjává. Milyen következtetések adódnak ebből a conceptióból ? Elsősorban az, hogy az emberi szervezetre gócként szerepelhető elváltozásokat orvosi beavatkozással létrehozni nem szabad. Ez vonatkozik a konzervatív fogászatra és jogos az a fejlődés, amely a pulpa kezelésben az agyműtéteknek kijáró sterilitást ír elő. Sokan igen nyomatékosan hangsúlyozzák az elölt pulpájú fogak kiküszöbölését, így Martin Fischer : „Death and Dentistry“ c. könyvében. Különösen kihangsúlyozzák éppen fogorvosi részről, hogy már a legkisebb foggóc képes vegetatív dystoniát okozni és hogy azok az izgalmak, amelyek gyökkezeléssei kapcsolatosak, izgalmi mezőt képeznek, mely kiindulása lehet valamilyen általános gócbetegségnek. D. Spitzer (1910) fogorvos kísérleteire kell felhívnom a figyelmet, aki azt találta, hogy kutyán 1—4 héttel bacterialis és ahacterialis mesterséges pulpagyulladások után súlyos degeneratív folyamatokat lehet kimutatni az afferens idegekben, a ganglion Gasseriben, az érző trigeminus területen, de még a spinalis trigeminus gyökök területén is. Hasonló leleteket talált az emberi hullaanyagban is. Ezek a kísérletek eléggé bizonyítják, hogy fogak helyes kezelésével az idegrendszer sérülését, ezen keresztül a szervezet sérülését meg lehet akadályozni és chronicusan inficiált fogak pedig tartós veszedelmet jelentenek. Ezeknek a kísérleteknek következtetéseit le kell vonni. A rheumás láz és glomerulonephritises betegség pathomechanismusánál ismételten rámutattam arra, hogy a betegség kiindulópontjaként a foggócok ahg szerepelnek, de a kiváltási mechanismus fenntartásában ezeknek lehet direkt vagy indirekt szerepük és hogy a gócszanálás eredményes legyen (miután nem góc, hanem gócok szanálásáról van szó) a baktériumtartalmú foggócokat is el kell távolítani. A gócinfectiótól elválasztottam a távoli symptomák tünetcsoportját. A távoli symptomákat is szervmegbetegedés tüneteinek tartom, amelyek fent vázolt mechanismusok szerint jöhetnek létre, de tartósságukkal, az idegrendszer közvetítésével, főleg a vasomotorok útján az érfalak permeabilitásának megváltoztatásával súlyos sérüléseket, keringési zavarokat
