Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
36 FODOR IMRE DR. zetben a gócban lévő baktériumok ellen irányuló védekezési meohanismusok új antigentermelése, a betegségnek fenntartója, illetve gyógyulásának akadályozója lehet. Az ilyen mechanismusú betegségnél a gócok keresése rendkívül fontos. A streptococcusokra vonatkozó ismereteink az utóbbi időben Brownnak és Lancefield-nek vizsgálatai alapján kibővültek. 12 főcsoportot lehet megkülönböztetni, amelyek közül az ,,A“ csoport az, és annak is ß alcsoportja,, mely az emberi pathologiában ezen mechanismusú betegségek kiváltásában főleg szerepel. Amíg tehát a szervezetben ilyen baktériumok élsőködnek, a második betegséget kiváltó immunitásos mechanismus is állandósul. Nézetem szerint az is elképzelhető, hogy a streptococcusok sokféleségemellett régebbi infectiókból származó gócok is befolyásolhatják az immunitásos jelenségeket, mert lehetséges, hogy a baktériumtest összantigen hatását kitevő partialis antigének között lesznek olyanok, amelyek különböző streptococcus törzsekben vagy más baktériumtestekben is közösek és ezek a partialis antigének a specifikus immunitásos folyamatok tartósságát jelenlétükkel biztosíthatják. .Gyakorlati nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy a betegség fenntartására régebbi gócok sem közömbösek. E felfogást a gyakorlat is megerősíti, mert nem góc, hanem gócok kikutatásáról és eltávolításáról van szó. Ez a megfontolás a fogakban lévő gócokra is vonatkozik. Ezen típusú betegségek többnyire a garatgyűrű, a bronchusok és tüdőkből származó infectiók útján keletkeznek és a maradandó az immunitási folyamatot fenntartó és így a betegségek gyógyulását megakadályozó gócok is, ezen a területen helyezkednek el. De vájjon, a fenti elképzelés alapján, az immunitásos jelenségeket nem tarthatják-e fenn a fogak körül elhelyezkedő gócok is, különösen azok, amelyekben ,,A“ típusú streptococcus-törzsek vannak, vagy lehetnek más törzsek is, amelyeknek az „A“ típusú streptococcus haemolyticus partialis antigénekkel azonos partiális antigénjei vannak. Fenti betegségek pathologiás jelentősége rendkívül nagy; a mechanismus ismeretében ezáltal a gócok jelentősége is, mint a betegséget fenntartó és a gyógyulást akadályozó tényezőké. Ez vonatkozik nemcsak a primaer gócinfectióra, hanem a fenti megfontolás alapján a szervezetben helyetfoglaló vagy később keletkező egyéb bakteriális gócokra is és így a fogakra is. Ez a szemlélet rávilágít arra, hogy ezen betegségtípusoknál nem gócról, hanem gócokról van szó és a polyarthritisnél, a rheumás endocarditisnél, nephritisnél a felfedezett gócok még akkor is eltávolítandók, ha az anamnestilcus adatok vagy esetleges gócvariatiók nem szolgáltatnak arra nézve külön adatot, hogy a betegség kiinduláspontját ezek a gócok alkották. A foggócok, mint ezen betegség kiváltói, csak igen kis százalékban szerepelnek. A garatgyűrű megbetegedése 85 %-ban szerepel mint bevezető infectio, a foggócokból mint primaer gócból kiinduló megbetegedés legfeljebb 15%. Wurmann és Frech 6900 betegre vonatkozó adatában az 1945 és 1946-os években egyetlen bebizonyított fogeredetű focális infectióból származó másodlagos megbetegedés sem volt. A fenti megvilágítás alapján azonban a foggócoknak mégis lehet szerepük abban, hogy a más behatolási kapunál kiváltott második betegség gyógyulását megakadályozzák. Ezzel máris megvilágítottam a foggócok szerepét a második betegségekben. Ezekben a betegségekben a körülírt egyhelyre központosított gócszanálás helyett radikális gócszanálásokat kell végeznünk, amelynek éppen úgy kell vonatkoznia. az anamnesis alapján, az objektív vizsgálat alapján szóbajövő primaer
