Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
FEKÉLYES SZTOMATITISZEK PATOGENETIKUS TERÁPIÁJA 27 A bakteriológiai ellenőrzés diagnosztikus jelentőségén kívül gyakorlati jelentőséggel is bír, mert tájékoztatja az orvost a leghelyesebb gyógymód kiválasztásában és a folyamat dinamikája egyes szakaszának megállapításában. A továbbiakban a terápiás beavatkozások technikáját a gyulladásos folyamat fázisától függően állapítjuk meg. A gyulladásos folyamat első destruktív fázisában az olyan gyógyszerek alkalmazása javait, mint a bakteriofág, lysozim, penicillin, mikrocid, chloramin, szulfanilamid készítmények, neosalvarsan stb., amelyek elősegítik a nekrotikus szövetek fermentativ lebontását és annak megtisztulását, csökkentik a mikrobák virulenciáját, gátolják növekedésüket és fokozzák a fagocitózist. Ne alkalmazzuk ugyanazt a gyógyszert, ha 2—3 ülésben nem szünteti meg a betegséget vagy legalább lényeges javulást nem okoz ; ilyen esetekben ajánlatos a gyógyszert másikkal felcserélni, más gyógyszerrel társítani (pl. neoszalvarzános keverék) vagy két gyógyszert egymásután használni (pl. penicillint és szulfidint). A penicillinterápia gyakran 2—3 nap alatt megtisztítja a fekélyes folyamatot a nekrobiotikus lepedéktől. Azonban egyes esetekben a hámosodás elhúzódik és csak a szulfidin alkalmazása hozza meg a kívánt eredményt. Azonban a szulfanilamidok hosszas használat esetén szintén gátolják a proliferativ folyamatokat a szövetekben (Mogilnickij), ilyen esetekben jobb áttérni penicillin alkalmazására. így tehát a penicillin és a szulfidin és más gyógyszerek is mint univerzális szerek ajánlhatók fekélyes sztomatitiszben szenvedő betegek gyógyítására. Azonban ezek használatánál is irányítson bennünket a hazai orvostudomány kiváló tudósainak, Mudrov, Zacharin, Botkin, Osztroumov és Pavlovnak elve : nem a betegséget, hanem a beteget kell gyógyítani. A gyógyszerek alkalmazásának tartamát és az oldatok töménységét minden egyes esetben a gyógyító orvosnak kell meghatároznia, a beteg nyálkahártya és az egész szervezet reakciójától függően. Megfigyeléseink szerint a folyamatnak a gyógyulás felé való irányváltoztatása után a gyógyszereket kisebb töménységben kell alkalmazni vagy néha más hasonló hatásúval felcserélni. A gyulladásos folyamat második, ú. n. dehidratációs fázisában, mikor a fekélyes felület részben már teljesen feltisztult, megváltozik a gyógyszerek alkalmazásának javallata. Ebben a regeneratív fázisban nem engedhető meg és teljesen kontraindikált az edző antiszeptikumok alkalmazása, mert ezek szétroncsolják a finom sarjakat és a regenerálódó epitélt, a sarjszövetnek pedig barrier hatása van és ezáltal részben helyettesíti a hámboríték funkcióját. Azonban amikor nyilvánvalóvá válik a nyálkahártya nem kielégítő plasztikus képessége és renyhe reakciója, szükségessé válik, hogy serkentsük a regeneráció, a sarjadzás folyamatát és a defektus behámosodását. Vájsz a gyógyulás szakában stimuláló szerként 1%-os chloracid oldatot ajánl. Lukomszkij mutatott rá, hogy az 1—2%-os Burow-oldat keratoplasztikus hatással bír. Mi 2%-os methylenkék oldat használatát ajánljuk, amely nagyfokú baktericid hatással rendelkezik és az idegrendszerre enyhe ingerként hat (A. V. Visnyevszkij és A. A. Visnyevszkij). Meg kell jegyeznünk, hogy a fekélyes sztomatitisz második szakaszában
