Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1954-04-01 / 4. szám

102

SIMON BÉLA DR.

rűbb ehelyett hasonló adagokban Kalcium acetylsalicylicumot (Kalmopirin) adni.

Mindezen antipirétikumok hatását rendkívül potenciálják a barbiturátok. Ugyancsak fokozza ezek hatását & koffein is.

Figyelemmel kell azonban lennünk arra, hogy míg a centrálisán hátú morfin gyógyszeres adagban bizonyos eufóriát okoz és a szellemi, testi munkaképességet egyáltalán nem csökkenti, addig az antipirétikumok, de különösen azok barbiturátokkal való kombinációja fárasztó, bágyasztó hatással van ésezért munkát végző járó betegeknek fájdalomcsillapítójába soha ne mulaszszuk el a koffein hozzáadását.

Az antipirétikumokat általában egymással kombinálva szoktuk adni nemcsak azért, hogy egymást potenciálják, hanem azért is, hogy ezáltal az egyes komponensek adagját és ezzel károsító hatását csökkentsük. A gyógyszeres fájdalomcsillapítás helyes módja tehát az, hogy a nappali fájdalomcsillapításra szánt antipirétikumokhoz koffeint adunk, az éjjeli fájdalomcsillapítókhoz pedig barbiturátokat. Az olyan betegeknek pedig, akik betegségük alatt nappal sem dolgoznak, a nappali fájdalomcsillapítókhoz is hozzáadjuk mind a koffeint, mind a barbiturátokat.

Ezen elgondolás alapján a gyárilag tablettázott (comprimatum) gyógyszerkombinációk közül nappalra igen jó fájdalomcsillapító a Karil, amely 0,3 g fenacetinen és 0,15 g amidazofenen kívül 0,1 g koffeint is tartalmaz. Éjjelre igen jó a Demalgon, amely 0,27 g amidazofent és 0,18 g szombent (bromdietilacetilkarbamid), az Állónál, amely 0,1 g amidazofent és 0,04 g allilizopropilbarbitursavat, vagy az erősebb Verámon, amely 0,28 g amidazofent és 0,12 g dietilbarbitursavat, esetleg a Cilbalgin i. m. injekcióban, amelynek 2 ml-e 0,44 g amidazofent és 0,06 g diallibarbitursavat tartalmaz metánban oldva. Fekvő betegek részére igen jó fájdalomcsillapító a Soridőn, amely 0,15 g amidazofent, 0,25 g fenacetint, 0,05 g koffeint és 0,06 g allilizopropilbarbitursavat tartalmaz.

Azoknál a megbetegedéseknél, amelyek a nyálkahártya felületes rétegének pusztulásával járnak (eróziók, felületes fekélyek, zúzott, szakított sebek) és így a nyálkahártyát a külső miliő behatásával szemben érzékennyé, fájdalmassá teszik, a gyógyításuk — mint azt már fent leírtuk — rendszerint mesterséges pörk képzésével van kombinálva. Ugyancsak említettük, hogy ezt a mesterséges pörköt a nyál rövid időn belül macerálja és ezért ez még a következő kezelés előtt többnyire lelökődik. Ilyen módon a beteg felület ismét szabaddá és ezzel fájdalmassá válik. Egyrészt tehát a pörk védelmére, másrészt a pörk lelökődése után szabaddá váló érzékeny felszínek védelmére szolgálnak a bevonó, nyákos szájöblítők.

Jó bevonó nyákos szájöblítő az althaea officinalis gyökeréből és leveleiből készült 5—10%-os főzet (althaeae radix et folium) vagya species althaeae forrázat. Még jobb az édes mandulatejből készült emulzió.

Ugyanezek a bevonó szerek átmenetileg igen jól enyhítik azt a nyelvégést, amiről a klimaxos vagy anémiás betegek szoktak panaszkodni.

A szájnyálkahártya olyan kiterjedt fekélyes folyamatainál, amelyek az étkezést is megnehezítik, célszerű fenti nyákos öblítőkhöz még némi anaesthesin-t (5%) is adni. Ezt azonban csak étkezés előtt használja a beteg, egyébként az anaesthezin nélküli főzettel öblögessen.

A szájnyálkahártya egyszerű, tehát nem fekélyes gyulladása is igen kellemetlen égető érzéssel jár, amit igen jól enyhít a zsálya (salviae folium) fórrá-