Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1954-04-01 / 4. szám

FÁJDALOMCSILLAPÍTÁS

101

ségű kálium- vagy magnóziumszulfátot adunk). Legújabban meg éppen olyan érzéstelenítő oldatokat hoztak forgalomba, amelyeknek hatása 3—6 hétig is eltart. Ha pl. az 1%-os novokainhoz 5% fenmetilol-1 (C6 H5 CH2 OH) adunk, az érzéstelenség három hétig tart. Ha anesztezin-bázishoz 35% uretán-1 adunk, az érzéstelenség még tovább tart. Magunk részéről ezeket a prolongált érzéstelenítéseket nemcsak a várható káros következmények miatt ellenezzük, hanem azért is, mert szükségtelennek ítéljük. Jól sikerült műtéti beavatkozások után ugyanis semmiesetre sem lehetnek olyan elviselhetetlenek a fájdalmak, amelyeket ártalmatlan fájdalomcsillapítókkal is nem tudnánk ellensúlyozni. Ha pedig mégis ilyen fájdalmak lépnének fel, azt semmiképpen sem érdekünk érzéstelenséggel eltakarni, mert éppen azok figyelmeztetnek a műtét sikertelenségére és az újabb beavatkozás szükségességére.

Az érzéstelenítésben történt beavatkozások után fellépő fájdalom a műtétet indikáló betegség szerint kétféle típusú lehet. Vagy nagyhullámú és rövid lefolyású, vagy kishullámú és hosszú lefolyású.

A nagyhullámú és rövidlefolyású fájdalmaknál megengedhető a kábítószerek használata is, ezek közül is elsősorban a morfin, vagy valamely derivátumának a rendelése. Célszerű azonban ennek hatását antipirétikumokkal potenciáim, hogy a morfin adagját csökkenthessük. Igen jól bevált a következő összetételű kevert por : morfin 0,005 g, fenacetin 0,5 g, amidazofen 0,3 g. Ebből a porból a beteg szükség szerint napi 3—6 port vehet be. Fontos tudnunk, hogy a fájdalomcsillapításnak ezt a módját 24 órán túl nem célszerű alkalmazni. Minden olyan esetben ugyanis, amikor még 24 órán túl is olyan fájdalmak állnak fenn, amelyek a centrális fájdalomcsillapítót indikálják, nyilvánvaló, hogy beavatkozásunk a fájdalmat okozó betegséget nem oldotta meg és így újabb beavatkozásra kell határozni magunkat. Mindazokban az esetekben azonban, amelyekben a műtéti beavatkozás eredményes volt, 24 óra múltán már nem állhatnak fenn olyan fájdalmak, amelyek antipirétikumokkal leküzdhetők ne volnának. A beavatkozástól számított második naptól kezdve tehát a fájdalomcsillapítás — ha erre egyáltalán szükség van — antipirétikumokkal történik.

A konzervatív eljárásokkal gyógyított, tehát elhúzódó fájdalmas betegségeknél, amelyeknél a fájdalom kishullámú, de sokáig áll fenn mint pl. sztomatitisz ulcerozánál vagy Plaut-Vincent anginánál, stb. a fájdalomcsillapítás antipirétikumokkal történik.

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy az antipirétikumok sem olyan közömbös gyógyszerek, amelyeket minden meggondolás nélkül korlátlan ideig és mennyiségben következmények nélkül adhatnék a betegeknek. így pl. a hosszabb ideig és nagyobb adagokban adott amidazofen, különösen idősebb nőknél, agranulocitózist okozhat. Minden olyan betegnél tehát, akinél huzamosabb ideig alkalmaztuk ezt az egyébként kitűnő és ártalmatlan fájdalomcsillapítót, ne mulasszuk el időnként a vérkép ellenőrzését. Az amidazofen normális adagja felnőtteknél naponta 3-szor 0,3 g, de amennyiben arra szükség van, ez az adag néhány napig 5—6-szor is adható.

Hasonló jól és viszonylag hosszú ideig (4—6 óráig) csillapítja a fájdalmat a fenacetin is, amelynek gyógyszeres adagja naponta 3-szor 0,5 g. Nagyobb adagja hosszabb ideig adva szintén nem közömbös, mert methemoglobinémiához vezethet.

Legkevésbbé veszélyes, de egyben legenyhébb fájdalomcsillapító az acidum acetylsalicylicum (Aspirin), amiből nyugodtan adhatunk napi 5—6 félgrammos tablettát is. Hiperacid vagy arra hajlamos egyéneknek célsze