Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
A FOGAZAT ÚJABB TÉRFOGATMÉRÉSI EREDMÉNYEIRŐL 47 Arpádkori Lelőhely : Harta—Miklapuszta. Gyermekek. 2771 29.5 28.2 (6 éves) 2775 25.9 25 (5 éves) 2784 24.5 24.5 (8 éves) Az emberi fogazat jellemző térfogatértékű fogakból tevődik össze. Az egyes fogak között típusos és arányos értékkülönbségek vannak. így például a négyes és ötös fogak értékének összege hozzávetőlegesen a hetes értékével egyenlő, de kisebb a hatos értékénél. Ezért módunk van több-kevesebb pontossággal egy fog térfogat eredményéből az egész fogazat értékére következtetni. Ezen szabály alól a hármas és főleg a nyolcas fogak kivételek. A fogak térfogatmérési eredményei magukban foglalják az egyes fogak aktívan működő felületein kívül a lehorgonyzásra szolgáló gyökerek adatait is. Az egyes fogak értékeinek, de funkciójának megítélésére is ezért olyan jellemző adatokat szolgáltatnak, amilyeneket eddig nem tudtunk produkálni. Ha a fogak térfogatával egyező térfogatú higany súlyát funkció szempontjából értékjelzőül elfogadjuk, ez nem egy abszolút értéket (pl. méterkilogrammot) jelent, csupán annyit, hogy az egész fogazat működésének hányadrészét viseli egy bizonyos fog, a többi fogakkal szemben. Mivel az egyik ember fogazata úgy hasonlít a másikéra, mint egyik tojás a másikra (vagyis értékjelző görbéjük párhuzamos), azért módunk nyílik arra, hogy bármelyik normális ember fogazatának térfogatmérése alapján egy más egyénre is érvényes számításokat végezhessünk. Kisebb vagy nagyobb fogak esetén csupán olyan különbség adódik, mint e két szám : 20/10 vagy 10/5 között. Az eredmény azonban ugyanaz. A fogak viszonylagos értékének ismerete módot nyújt tehát nekünk arra. hogy fogpótlási munkálatainkat a gyakorlatban a tisztán tapasztalati síkról átvigyük a számítás területére. Ez a számítás azonban csak sematikus lehet, mert ha pontosan járnánk el, úgy figyelembe kellene vennünk a pillérek koronái része és gyökerei közötti arányt, a gyökerek számát, hosszát, irányát, alakját, a megterhelés idejét ,nagyságát és irányát, az aktív rágófelületek térbeli elhelyeződését, tagoltságát, nagyságát stb. Ha feltesszük, hogy hídpótlás esetében a pillérfog normál igénybevételének 100— 150%-át a parodoncium károsodása nélkül elviseli, akkor például egy hármastólhatosig szolgáló híd számítása a következő : hatos értékjelzője 13. hármas értékjelzője <3, ezek összege : 21. A pótlandó fogak értékjelzői : 6-|-7=13. Tehát a híd pillérei feltételezésünk szerint túlméretezettek. Más a helyzet, ha 3-astól 8-asig terjedő hidat óhajtanánk elkészíteni : 8-|-8=16 értékű pilléreknek 6+7+13-)-12=38 értékjelzőjű fogakat kellene pótolni. Tehát a híd terve rossz. Nyilvánvaló, hogy a fogak •értékelése korrekcióra., szorul pozicionális szempontból, mert ívben álló pillérek nagyobb megterhelést is elbírnak, viszont csökken a pillérek értéke, ha az élettani funkciótól eltérően kapocstartóként használjuk fel őket. Ugyanígy kisebb értékű a pillér a parodoncium károsodásának arányában is. Megmérhető a nyomás, amit az alsó-felső fogsor egymással szemben maximális igénybevételkor kifejt. Az értékjelző számok figyelembevételével csupán számtani feladat annak kiszámítása, hogy egy bizonyos fogra ebből a nyomásból mennyi hárul. Ugyanilyen alapon kiszámítható az is, hogy foghiány esetén a meglevő fogak saját értékjelzőjük hányszorosát kénytelenek elviselni. A jelenlegi módszerű térfogatmérésnek van azonban egy nagy hibája, hogy száz koponyamérés megejtése és kiértékelése egy embernek legalább egy évi megfeszített munkájába kerül. Ezen szempontot figyelembe véve, mérőeszközömet módosítottam 4. ábra.
