Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
48 TAHXAI KÁROLY DR. ÉS ZÁHAY EHVIX DR, és vázlatos rajzát közlöm. Ezzel gyorsabban lehet a méréseket elvégezni, anélkül, hogy a pontosság rovására menne (4. ábra). Lényegében az eddig használatos készülék azzal a különbséggel, hogy üvegből van, csavaros megoldás helyett dugattyús rendszer nyert alkalmazást. »A« jelű bütyök teszi lehetővé, hogy a dugattyút a neki megfelelő mélyedésbe, tehát elforgatás nélkül a nulla pontnál megállapított helyzetbe visszavigyük. (Az elforgatás a pontosság rovására megy.) »B« jelű felfogótányér magasabban fekszik az eddiginél és külön »C« jelű sapkával ellátott, hogy a dugattyú erőteljesebb benyomása esetén a higany kifeeskendezését megakadályozza. Az előadott bizonyíték még mindig kevés ily nagyjelentőségű kérdés eldöntésére, mégis remélhető, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz a megállapításhoz :: A fejlődéstan, az evolúcióval foglalkozó tudományágak felvilágosítanak minket arról, hogy a fejlődés progresszív vagy regresszív — de mindig szimmetrikus jelenségeit megismerjük. A térfogatmérésekből és ezzel kapcsolatos vizsgálatokból viszont sikerül megállapítani azt, hogy vannak olyan tényezők is, melyek az emberi fogazat és arckoponya aszimmetriáját okozzák és pedig oly módon, hogy a bal arcfél fogazata és a. baloldali arckoponya nagyobb méretű a jobboldalinál. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinikájának közleménye. A fémek viselkedése a szervezetben* (Különös tekintettel azok elektromos tulajdonságaira.) Irta : Tárnái Károly dr. és Záray Ervin dr. Dolgozatunk két részre tagozódik. Az első rész azokat a módszereket és anyagokat tárgyalja, amelyekkel a sebészek osteosynthesis! végeztek. Személyes tapasztalat s a szakirodalom adatai alapján ismerteti a süllyesztett fémekkel e téren nyert eredményeket. A második rész a szervezet és a fémek kölcsönhatásaival foglalkozik. A rendelkezésünkre álló anyagokon nyert mérési eredményeinket ismerteti. A megmért fémeket nemcsak fogászati célokra használják, de — éppen méréseink alapján — osteosynthesiseknél is kiváló eredménnyel dolgozunk velük (svedion, vitallium). E téren nyert műtéti tapasztalataink publikálása újabb közlemény feladata lesz. I. rész. A süllyesztett fémek klinikai alkalmazása. A múlt század közepére esik a Mathysen (1862) által először alkalmazott körkörös gipszkötésnek, mint rögzítő eljárásnak a bevezetése a csonttörések kezelésében. Ezzel egyidőbenmár történnek kísérletek a rossz helyzetben rögzült törések véres egyesítésére. Malqaigne volt az első, aki a térdkalácstörést a bőrön átvezetett klammerokkal egyesítette. Langenbeck és Dieffenbacli már megkísérlik a csontokat varratokkal összetartani. Mindezek azonban csak tapogatózó és szórványos próbálkozások voltak, amelyeknek eredményéről olyan nézet alakulhatott ki, ahogy éppen az eset sikerült. Nagy lökést adott a véres úton történő csontegyesítés gondolatának az anti-, majd az asepsis bevonulása a sebészetbe. Sőt az osteosynthesisek valódi kora csak az asepsissel * Az I960, évi Fogorvos Kongresszuson tartott előadás. Az akadémiai téma előtanulmánya.
