Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1. szám

HELYFENNTARTÓK ORTODONCIAI ÉS PROTETIKAI SZEMPONTBÓL 17 rágónyomás átvitele az állcsontokra, ami ezeknek hathatós növekedési ingere. Az első inkább passzív, a másik aktív szerep. Mindezek alapján megérthetjük, miért legfőbb követelmény, a korai tej fogeltávolítások elkerülése ! Idő előtt akkor távolítunk el tejfogat, ha az alatta levő maradó fog csírája még az állcsont mélyén nyugszik. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy mindazon esetekben, amikor az állandó fog áttörése egy féléven belül nem várható, indokolt helyfenntartó alkalmazása. A fogak áttörési idejének átlagértékei közismertek, de korai vagy késői fogzásnál eltérések adódnak. Késői fogzásnál hiba lehet a várakozás, míg korai fogzásnál helyfenntartó alkalmazása esetleg fölös óvatosság. De inkább eggyel több, mint eggyel kevesebbet készítsünk. Kétes esetekben a röntgen szolgáltat felvilágosítást. Idő előtti tejfogeltávolításnál a szomszédos fogak vándorlása és az állcsontnöve­kedés kimaradása jelenti a legnagyobb veszélyt. A fogív sagittalis irányú beszűkülésé­nek kérdésével legbehatóbban Kantorowicz foglalkozott. Balogh említette, hogy Kanto­rowicz jó közíró. Ahogyan a fogvándorlás kérdését tárgyalja, az csattanós bizonyítéka ezen állítás helyességének. Könyvében több mint húsz oldalon keresztül 30 ábrával és két hasonlattal igyekezett a kérdést tiszté,zni. Feltevése szerint a fogazat fejlődése közben a fogak folytonos mesialis irányú mozgásban vannak. Ezt a feltevést későbbi vizsgálatok igazolták. Kantorowicz feltevését azzal a hasonlattal próbálta megmagya­rázni, amikor egy zsúfolt villamos padján, egy szélső utas elhagyja a helyét. Ez a szélső utas az egyik eltávolított, sorban utolsó tejőrlő. Kétoldalt két tolakodó utas jön, ezek az állandó őrlők. Az elhagyott helyre törekvőnek, könnyű a dolga, egyszerűen leül az üresen maradt helyre. (Fogvándorlás.) A másik oldal felől tolakodónak azonban az egész sort el kell mozdítania, hogy egy kevés helyhez jusson. (Fogeltolódás.) A korai fogeltávolítás kapcsán fellépő fogvándorlás ill. fogeltolódás — Kantorowicz szerint — a következő törvényszerűség szerint megy végbe : »Ha a fogsor utolsó fogát eltávolítjuk, mielőtt az állcsont a soron következő fog felvételére megfelelően eltolódott volna, akkor a hézag oly módon zárul, hogy az eltá­volított fog előtti fogak az egészséges oldalhoz viszonyítva distalisan állnak. Ha a fogsor utolsó fogát a fogeltolódás után távolítjuk el, akkor az eltávolított fog mögötti fogak mesialisan állnak. Ha a fogeltolódás alatt távolítunk el fogat a fogsorból, akkor a hézag záródása után reciprok-eltolódás jön létre, az egészséges oldalhoz viszonyítva.« Kantorowicz azt állította, hogy ezek az általa megfigyelt törvényszerűségek lehe­tővé teszik, hogy minden egyes esetben előre megmondhassuk, milyen irányban fognak a fogak vándorolni. Nagyjából tényleg megfelel, hogy minél későbben történik az extrakció, annál nagyobbfokú a hátulsó fogak mesialis irányú dőlése. Minél korábban történik fogeltávolítás, annál valószínűbb — a növekedési erők hatására — a hézag előtti fogak distalis irányú vándorlása, sőt a középvonalnak a beteg oldal felé való eltolódása. Saját megfigyeléseink azonban arról győztek meg, hogy ezen törvényszerű­ségeket igen sokszor megbontja az okkluziós erők játéka. Az okkluzió ereje ugyan szakaszosan hat. de Morelli vizsgálatai óta tudjuk, hogy mily hatalmas erőt képvisel. Az idő előtt eltávolított fog előtt álló fogat, néha a harapás annyira szorosan fogja, hogy distalis irányú vándorlását megakadályozza. Máskor viszont az okkluziós erők éppen ellenkezőleg, e fog distális vándorlását még elő is segítik. Elsősorban felső tej­szemfogak viselkedésére gondolunk és ezt két példával igazoljuk. Hétéves leányka (1. ábra a) jobb felső tejszemfog mögötti mindkét tejőrlőjét idő előtt eltávolí­tották. A tejszemfog mégsem tolódott distalisan, mert az antagonista megakadályozta. A jobb felső hatos viszont kényelmesen előrevándorolt, és a nagyőrlők bizonytalan okkluziója folytán, a harapás máris süllyedt. Szemünk előtt zajlik sekundaer mélyharapás keletkezése. Jelen esetben egyszerű helyfenntartó szerkezettel már nem érünk célt. Spirálrugós helvteremtőt (1. ábra b) helyeztünk szájba. A molaris distális elmozdítását persze csupán stationer horgonylattal érhetjük el, amit két szemfog­­gyűrűvel és az ellenoldali tejmolaris koronával értünk el. Az eredmény már % év után jelentkezett,

Next

/
Thumbnails
Contents