Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
6 FÖLDVÁRI IMRE DR 4. ábra. Felső szemfogak mesialis éle, alsó szemfogak distalis éle akadályozza legtöbbször az oldalmozaást. nagyon sokan feleslegesnek tartják, pedig ez adatok fontossága közel áll a centralocclusio megállapításának fontosságához. Metszőfogak beállításához, teljes fogpótlás esetében, közismert szabály, hogy a felső-metszők az alsó metszőkön kb. 2 mm-rel túlharapjanak. Ez a túlharapás a'felső protézis kibillentését volna hivatott kiküszöbölni. Ez a szabály óvintézkedés akkor, ha a műfogsorok occludorban készülnek, mert így előreharapáskor (ez automatikusan még mérsékelt szájnyitáskor is bekövetkezik) az alsó metszők billentő hatását elkerüljük. Azonban ez így nem teljesen helyes. Az igazság az, hogy a felső metszők éleinek túlzott előrehelyezése (az alsó elé) máris billentő hatást jelent, ezért ügyelni kell, hogy a felső metszők ne kerüljenek a frontális felső gerinc elé, legfeljebb 1—2 mm-rel. A billentést ne azzal igyekezzünk akadályozni, hogy a felső metszőket mindenképpen túl állítjuk : erre artikulátor használatkor egyszerű mód áll rendelkezésünkre. A metszőfog vezető rudat a tányérkán a frontfogak felállítása után nyílirányban a 1-2 fokos pályán hátratoljuk (ez az állkapocs előre és lefelé mozgásának felel meg) és az egymáson való szabad elcsúszást akadályozó metszőket lecsiszoljuk. Ügyelni kell, nehogy az alsó metszők éleit lapszerűvé csiszoljuk, mert az így lecsiszolt metszők tompák lesznek, és vágni, metszeni nem tudnak. Tehát a metszőfogak sikló felületeinek pontos becsiszolása feleslegessé teszi a felső metszők előreállítását. A metszőfogak siklófelszíneinek pontos összecsiszolása más célból is fontos. Ha megszüntetjük a metszők érintkezését a billentés elkerülése miatt, és ugyanakkor az őrlőfogak propulziós facettjeit is elköszörüljük — a rossz artikuláció korrekciója érdekében —, úgy az állkapocs elveszíti orientációs képességét és végül progéniába csúszik előre. Ha a frontfogak helyén a felső és alsó gerinc között nagy a távolság, a billenésre több lehetőség van, mert hosszabb fogak nagyobb emelőhatást fejtenek ki. Fejlett tuberek és ezeknek a lemezzel való teljes és helyes borítása, valamint a hátsó lezáróvonal gátolni tudják a billenést. Az alsó és felső szemfogak ütközése igen gyakran okozza a műfogsorok billenését. Artikulátor használata természetesen ezt is kiküszöböli, mert a metszőfog vezetőrúdnak lateralis pályáján (120 fok) való elcsúsztatása. az ütközést nyilvánvalóvá teszi és jobb beállítással, vagy az ütköző élek lecsiszolásával ezt megszüntethetjük. A billenés megelőzése érdekében helyes, ha a felső szemlogak mezialis, az alsó szemfogaknak viszont a distalis éleit jól lecsiszoljuk. Ez esetben az elcsúszás szabad lesz, és a billenés megszűnik. így a szemfogak is természetes formát kapnak. Műfogsorviselőknél hangképzés szempontjából gyakran észlelhetők hibák. A »c, s, z, st, sp\< hangok képzéséhez a felső frontfogak nyelvi felszínére a fogpróbához viaszt rakunk fel és azt addig alakítjuk, míg e hangok kiejtése helyes lesz. Hézagos fogfelállítást ott készítünk, ahol széles állcsontok vannak. Keskeny állcsontok esetében kozmetikai szempontból helyesebb, ha fogtömörülést alkalmazunk. Az anamnesztikus adatokat is tekintetbe kell vennünk. A kisőrlők kissé a szemfogak mögé bújjanak. Ez sztatikái szempontból is helyes az arcizmok toló hatása miatt, de esztétikai szempontból is előnyös. Eddigi gyakorlatunkban a fogfelállítás legfontosabb sztatika! szabályának azt tartottuk, hogy a műfogakat általában —• de különösen az őrlőfogakat — a gerincre kell állítani, semmiesetre sem azon kívül, hanem inkább kissé belül. A frontfogaknál esztétikai szempontból kis engedményt lehetségesnek tartottunk. Ez azt eredményezte, hogy különösen teljes fogpótlásnál az esetek nagy részében keresztharapást kellett alkalmazni. Ez mint ismeretes, azért szükséges, mert a természetes fogak elvesztése
