Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1. szám

ARTIKULÁCIÓ ÉS MÜFOGFELÁLLITÁS

5

laboratóriumban artikulátorba állításkor csapjaival újból helyére, a tokokba süllyesztendő. A tokokat az artikulátorba való beállítás után a viaszból kiemeljük, megtisztítjuk és az arcívekkel együtt a rendelőbe visszaküldjük.

Ezt az arcívet használjuk akkor, ha teljes műfogsort, vagy olyan pótlást készítünk,, amelynél mind a felső, mind az alsó mindkét oldali őrlőfog hiányát pótoljuk. Ezen arc ívnek csapjai az alsó és felső sáncba süllyednek és azokat egyszersmind egymáshoz rögzítik. Az esetben, amikor csak felső, vagy csak alsó műfogsort készítünk, tehát a szájban csak egy felső vagy alsó viaszsáncot helyezünk, s olyan arcívet használunk, amelynek csapjai nem egymás felett, hanem egymás mellett fekszenek és így rögzítésük csak a felső vagy csak az alsó viaszsáncban lehetséges.

A fogfelállitás

Az artikuláció és occlusio lényegét és definícióját számos könyv és közlemény ismerteti; erre kitérni itt feleslegesnek látszik. A centralocclusio fogalmának megállapításában bizonyos zavartkeltő félreértés mutatkozik. A »centralocclusio« a fogak éleinek és rágófelszíneinek — az állkapocs egy bizonyos központi helyzetében — egymáshoz való viszonya. Tehát a centralocclusio fogakhoz kötött fogalom. Ilyen módön centralocclusiót viaszsáncok segítségével fogatlan szájban megállapítani nem lehet, s olyan szájban sem, ahol bár maradékfogazat van, de érintkező vagy átellenes fogpárok nincsenek. így tehát különösen teljes foghiány esetében csak az állcsontok >>centrális relatiojáu állapíthatjuk meg.

A rágásmechanizmust a gyakorlat számára úgv foglalhatjuk össze, hogy a falat megrágásához az egymással szemben álló, tehát átellenes őrlőfogak összmunkájára van szükség. Hiánytalan fogazató egyén metszőfogaival a falatot le- vagy kettéharapja. A szemfogak és kisőrlők hegyes csücskeikkel a falatot felaprózzák ; a nagyőrlők pedig a finomabb őrlést végzik el. Az őrlés a fogak csücsökbarázda lejtőin, az ú. n. facetteken megy végbe. Az őrléshez természetesen őrlőmozgásokra van szükség. A megőrölt pépes táplálék a barázdák között és az interdentalis réseken kifolyik vagy kicsurog. A nyelv a megőrölt táplálékot a nyelőcsőhöz hátraviszi, míg az őrlést igénylő táplálékrészeket a bucca segítségével a vestibulumból és a szájüregből újból a fogak közé segíti, míg az őrlés befejeződik. Ha valakinek csak az egyik állcsontjában vannak őrlőfogai, tehát átellenes őrlőfogai nincsenek, az őrlést természetesen végrehajtani nem tudja, de azt akkor sem képes elvégezni, ha természetes őrlőfogai helyett olyan műfogai vannak, amelyeknek facettjei egymáson való elcsúszáskor hibásan, vagy egyáltalán nem illeszkednek az őrlőmozgásoknak megfelelően, azaz nem artikulálnak. Műfogsort viselőknél az elégtelen rágás mellett ez abban is megnyilvánul, hogy a hibás illeszkedés a csücskök, facettek ütközése folytán a műfogsor alapjától eltávolodik, azaz lebillen. A műfogsor tehát olyan őrlőrendszer, amelyet egyetlen hibásan érintkező — ütköző — alkatrésze működésében béníthat, mert a rendszer egyensúlyi helyzetét fel-, illetve lebillenti.

Dolder szerint a műforgsor eszköz és mint minden eszköznek működő része mellett »fogó« része is van, amelyet kezünkkel fogunk, illetve megfogunk. A protézis fogantyúja a bázislemez, amelyet a nyálkahártyával fedett állcsontok megfognak, illetve megragadnak, és működő részük — tehát a műfogak — végzik el a munkát. A protézist — különösen a teljes protézist — tehát olyanná kell formálni, hogy az, az alveolaris nvílvánv által, fájdalommentesen legyen megragadható. A protézis fogait viszont úgy kell alakítani, hogy jól működjenek, az állkapocsmozgásokat ne akadályozzák ёз a protézis lemezét mozgás közben le ne emeljék. A fogak formája ne csak természetes legyen, hanem az állkapocsmozgásoknak, az állcsontgerinc formájának és tulajdonságainak is megfeleljen (kemény, puha, széles, keskeny, magas, alacsony). Minél kevesebb a csont és több a lágyrész, a helyzet annál nehezebb, ezért ilyen esetben keskenyebb és rövidebb fogakat kell alkalmazni, hogy a gyenge gerincre kevesebb nyomást közvetítsünk. A műfogsorok rágóképessége Y2-e vagy %,-e a természetes fogakénak, különösen, ha a gerincek puhák, keskenyek és alacsonyak. Ezért a műfogakkal kétszer-háromszor annyi mozgást kell végezni, mint a természetes fogakkal.

Igen fontos, hogy a fogorvos a laboratóriumnak a fogfelállításhoz szükséges adatokat — amelyek az állcsontok és az azokat körülvevő lágyrészek viszonyából származnak — minden esetben hiánytalanul megadja. Egyes adatokat írásban közöljük, másokat (ajakteltség, középvonal, mosolyvonal, nevetővonal és ajakzug) a felső sablon viaszsáncában jelöljük meg. A közelebbi leírást mellőzöm, mert közismertek. Mégis