Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1952-03-01 / 3. szám

FOGPÓTLÁS ÉS FOGSZUVASODÁS 67 Az íny alatti szuvasodást nem elég koronával fedni, hanem amalgammal tömjük és kipolírozzuk. Esetleg primaer-inlayvel fedjük a romlás helyét (Kemény). Hídhorgonyhoz használt betétekhez a slicepraeparatio általában jobb, mint a szekrény­alakú, mert jobban, nagyobb területen védi a fogfelszínt. A szekrényalakú kavitásba készült inlayn igen kis öntési hiba vagy nem tökéletes expansio már a gingivalis fal mentén rossz széli zárást és secundaer cariest okozhat. A slice-inlay szélei nagy felü­letet takarnak, messze kiterjedve a cariesimmun vagy öntisztuló részekre. A széles oldalsó felszín a hídtest forrasztásához is igen alkalmas, azonkívül a betét széle alatt nincs mindjárt üreg, mint a Black-féle kavitásban, hanem lapos felszín. Tehát a linearis expansio kisebb eltérése az optimumtól nem teremt közvetlenül cariesre hajlamos, nem tisztuló zónát a betét gingivalis részén. Általában koronák, hidak készítésekor a fogszú ellen kétféleképpen védekezünk : 1. A húzott vagy gyűrűs kétrészes koronák, horgonyok szélét az íny alá visszük. 2. Öntött koronák, facettás koronák széle néha csak az ínyig, (kivéve a front­fogak labialis oldalát) vagy csak annak közelébe terjed és peremen, vállon támaszkodik. Némelykor, erősen domború, hosszúkoronájú fogakon a bucco-lingualis felszíneken a praeparatiót csak a legnagyobb domborulat helyéig vezetjük. A koronákkal szomszédos fogakon gyakran éppen a hibás konf úrú műkorona okozta ételpangás, rossz szélizárás, rossz öntisztulás okozhat szuvasodást. Öntött munkákkal leginkább megvalósíthatjuk a tökéletes bonctani formát. Kivehető részleges fogművek alkalmazásakor nagyszámú protétikai eset és vizs­gálat alapján főként a kapocsártalmat figyeltük meg. A kapocsártalom a fog káros terhelésén, lazításon kívül a fogfelszín cariese mellett néha csupán erosio, abrasio jelenségeiben vagy a felület elektrolytikus bomlásában, mésztelenedésében nyilvánul meg, de ezek a folyamatok is diszponálhatnak fogszúra. A protézis süllyedése a kapcsok helyzetét is károsan megváltoztatja, az ínyt sérti, gyökércaries feltételeit teremtheti meg. A védekezés többirányú : a fogfelszínre szélesen ráfekvő lemezes kapcsok alá a hátsó fogakra védő fémborítókoronát helyezünk. Frontfogakon és koronával nem takart őrlőkön keskeny, csak vonalszerűén felfekvő kapocskarokat használjunk. A betétek, koronák, kapcsok és lemezek anyagául lehetőleg egységes, azonos, korrozió­­mentes ötvözeteket alkalmazzunk. Az elektrolitikus oldódás, cementek bomlása a fogfelület mésztelenedését, Ca-ionok kiválását okozhatja. A maradékfogazat védel­mét szolgálja az öntött háromnegyed, vagy fazettás koronákkal végzett sínezés, amely a fogak lazulását is akadályozza. Impregnatiót Lukomski, Gottlieb szerint végezhetünk. Különösen fontos az alsó szemfogak védelme és megtartása a protézis elhorgony­­zásához. E célból a szemfogakat koronával fedve az íny felett haladó erős merevítő kengyellel köthetjük össze. Csak fémlemezeket vázasíthatunk megfelelően. így elkerül­hetjük a fogakkal nagy felületen érintkező részleges kaucsuk vagy akrilatlemez okozta decalcinatiót és egyéb károsodásokat. Az articulatio helyes beállítása, a rágófelszínek megfelelő becsiszolása egyenletes, jó rágóképességet biztosít a fogmű minden helyzetében a jobb- és baloldalon, tehát a szuvasodást gátló, preventív tényezőként szerepel. Gombavizsgálatok rosszul ápolt, lepedékes hidakon és protéziseken nagyszámú saprophyta jelenlétét mutatták. A coccusok száma a fognyaki és protézislepedéken lényegesen kisebb volt, mint a leptotrix stb. fajtáké. Irodalom Lukomszkij : Baleznyi zubov i polosztyi rta. Moszkva.— Barter : Zubotechnicseszkije materialo­­vegyenyija.

Next

/
Thumbnails
Contents