Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
14 HÜBNER BÉLA DR. A rágószerv trajektoriális rendszerének gyakorlati jelentősége* Irta : Hübner Béla dr. Rágás közben a fogakat az ellenlábas és a szomszédos fogak részéről nyomás, az ú. n. rágónyomás éri, mely mechanikai szempontból nem más, mint több különböző irányú komponensből összetett statikai hatás. E természetes statikai hatás a rágónyomás felvételére és tovavezetésére a fogakban és az állcsontokban egy összefüggő »rost«-rendszert, a rágószerv trajektoriális rendszerét alakítja ki, melyet trajectorium dentale-пак nevezünk. A trajectorium dentale a fog felületén, vagyis az erőbehatás helyén kezdődik és a rágószerv szövetein keresztül a koponyaalapig, azaz az erő kiegyenlítődésének helyéig tart. A trajektoriumoknak, mint általában minden trajektoriális rendszernek két fontos tulajdonsága, ismérve van (Lenhossélc) -1 Az egyik az, hogy az erővonalak irányában haladnak, a másik a működésbeli alkalmazkodási képesség (Roux) Л Atrajectorium dentale alkotja a fogak és az állcsontok belső erőtani vázát, architektúráját és mintegy vasbeton építményben a vasrudak biztosítják azok szilárdságát, a rágónyomással szembeni ellenállóképességét. A fogak trajektoriális rendszere egy differentiált >>rost«-rendszer, mely — mint később látni fogjuk — tulajdonkép nem is »rost «-rendszer, csak annak nevezzük, mert metszeteken, csiszolatokon mikroszkóp alatt rostoknak látszanak. A rostrendszer a rágószerv egyes szövetféleségeinek megfelelően különböző és egész röviden vázolva, a következő képet mutatja : A zománcban Mayer2 vizsgálatai szerint egy nagyon dús, finom, igen vékonyszálú rostrendszer van (1. ábra). Szóról-szóra idézem, amit Mayer erről a rostrendszerről mond: »In einzelnen Prizmen befindet sich ein regulärer Ring in dessen Innern noch feine Fäden zu sehen sind. Von dem Ring gehen rein radier eingestellte Fäden zum Ausenrande der Prizmen, — man hat jedenfalls im Querschliff den Eindruck von .Fäden’ — in Wirklichkeit dürfte es sich jedoch wohl um Lamellen handeln, die nur im Querschliff wie ,Fäden’ wirken . . . Dort wo die Prizmen im Längsschnitt getroffen sind ist eine auserordentlich reichhaltige Längsfaserung erkennen.« A zománcrostok a prizmák hossztengelyében, a prizmákra ható erők erővonalainak irányában haladnak. A statikai erő, mely rágás közben a prizmák felületére hat, e rostok mentén terjed tovább a zománc-dentin határra és ezért e rostrendszert tartom a rágónyomást felvevő, illetve tovavezető erőrendszer elemeinek, másnéven a zománc trajektoriális rendszerének. Vitás az, hogy miként nyilvánul meg a zománc trajektoriumainak működésbeli alkalmazkodása. Mint ismeretes, az élet folyamán változik a rágás, tehát a fogakra ható statikai hatás és a Roux-Ше alkalmazkodás szerint meg kellene változni, módosulni kellene a zománc trajektoriumainak is. A zománcnak nem lévén anyagcsereforgalma, arra nincs lehetőség, hogy a már egyszer kialakult rostrendszer megváltozzék, módosuljon. Ennek ellenére a zománcnak is meg van a működésbeli alkalmazkodási képessége és ez a zománc természetes kopásában nyilvánul meg. Ha a rágás valamilyen okból megváltozik, akkor a fog felületén olyan új kopási felületek (fazetták) keletkeznek, melyek mint ferdesíkok, fizikai értelemben mint lejtők az erők hatását — természetesen * A budapesti Stomatologiai Klinika 1950. december 1-i tudományos ülésén megtartott előadás nyomán.
