Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-06-01 / 6. szám
176 HUSZÁR GYÖRGY DR. ÉS SCHRANZ DÉNES DR. A Brinch és Möller—Christensen-féle korindexet mi az anthropologiai szempontoknak megfelelően továbbfejlesztettük. A dán kutatók a számítás leegyszerűsítése miatt »kerek« számokat adtak meg. Mi a kor meghatározását a Martin- (86) féle anthropologiai elvek szigorú szem előtt tartásával végeztük, éppen ezért az átlagkort, illetőleg a korindexet is ennek megfelelően számítottuk ki. így a juvenis 18, az adultus 30, a maturus 50, a senilis pedig 65 átlag évet jelent. Ezek szerint egy vizsgált korszak koponyáinak átlagkorát korindex formájában meg tudjuk adni. Pl. 48 újabb kőkori koponya korindexe 36,80, 659 felnőtt árpádkorié viszont 40,70. A korindex meghatározásával tehát az anyagra igen jellemző számot kapunk. De azzal, hogy a korszak eredményeinél közöljük az anyag korindexét, még nem tettük az anyagot összehasonlításra alkalmassá, csupán a probléma megoldásához vittük közelebb. A CRE jelző ugyanis nem alkalmas az egyes korszakok fenntartás nélküli összehasonlítására, mert a vizsgált koponyák átlagos kora — amit mi a korindex-el érzékeltetünk — befolyásolja ezt. Ha azonban a különböző korszakok egyes korcsoportjainak CRE-jét összehasonlítjuk, az egyes korszakok CRE-jét grafikonon feltüntetjük (15—16. ábra), s ebből bármely tetszőleges, de legalkalmasabbnak látszó életkor (pl. 40 év) CRE-jét leolvassuk, mint összehasonlítási alapot, akkor egy számmal tudjuk egy korszak (pl. honfoglaláskor) eredményét kifejezni. Az élőkön végzett carieskutatáskor is hiba forrása lehet az elvesztett fogak kóreredetének meghatározása, mert az anamnézis nem mindig megbízható. Az életben a szuvasodás miatt elvesztett fogak feltüntetésekor számolnunk kell bizonyos hibaforrással. Három okot tudunk felsorolni,, amikor kiásott koponyán nem szuvasodás miatt vész el fog : 1. a foglazulás, 2. a fogbél üregét megnyitó abrasio és 3. trauma. Mindhárom esetben a maradékfogak állapota nyújthat felvilágosítást. Ez természetesen kiásott koponyákon nem mindig tökéletes, és a hibaforrás a foglazulás és az abrasio esetében a korral nő. A traumás fogelvesztés aránylag ritka és jól differenciálható. Az életben elvesztett fogak, valamint a gyökerek számbavételekor mindig tekintettel voltunk a maradékfogazat állapotára. A feltételezhetően nem szuvas eredetű elváltozásokat mint ilyeneket jegyeztük fel, s nem vettük figyelembe a CRE index megállapításakor. A CRE jelzőt a juvenis kortól kezdve a maradófogakra alkalmaztuk. Az élőkön végzett cariesvizsgálatoknál nálunk is meghonosodott DMF (Adler (1)) számítás mintájára a CRE jelzőből a tejfogak, illetőleg fogváltás idejére is képezhetünk használható jelzőt. Tejfogaknál a kóros okból bekövetkezett fogelvesztést (fogeltávolítást) meghatározni nem tudjuk, ezért csak a szuvas (c) fogakat és gyökereket (r) regisztráljuk c-fr index formájában. A fogváltás idején pedig a CRE + cr jelző fejezi ki a vegyesfogazat cariesviszonyait. Anyagunk feldolgozásakor az említett három kóros elváltozást (C, R, E) korcsoportonként soroltuk fel és foganként értékeltük az összesítés előtt. A szuvasodások megjelenési formáját is feldolgoztuk, különvéve az árokbarázda, az őrlő és frontfog approximalis felületének és a fognyaknak szuvasodását. Egy korszak kiértékelését az összes szempontokat egyesítő táblázatban foglaltuk össze. Az általunk szerkesztett kiértékelő táblázat sok számadata bonyolultnak látszik ugyan, mégis egyszerűbb, mint azoké a kutatóké, akik ugyanezt részekre bontva 5—8 kisebb táblázatban adták, miközben nehezebbé válik az egyes tényezők összehasonlítása. Habár egy korszakot a négy korcsoport CRE száma vagy egy életkor (pl. 40 év) CRE-jé is jellemez, az egyes korok eredményeit felsoroló táblázat sok kis adata is mind értékes. Táblázatunk megszerkesztése nem volt könnyű, sok szempontot kellett figyelembe venni és feltüntetni. Úgy véljük, hogy sikerült olyan általánosan felhasználható táblázatmintát szerkesztenünk, mint amilyent az anthropologusok alkalmaznak eredményeik közlésére. A vizsgált koponyák fogazata Teljes vizsgálati anyagunkat, a szakirodalom hasonló tárgyú közleményeire figyelemmel, nagyobb csoportokba osztottuk. Az I. csoportban 50 neolithkori, a II.-ban 131 rómaikori, a III. csoportban 630 avarkori, a IV. csoportban 27 honfoglaláskori, az У. csoportban 728 árpádkori, s a VI. csoportban 189 újkori felnőtt és gyermekkoponya szerepel. A koponyák régészeti és embertani megállapítások szerint egy-egy korszakon belül nem teljesen egységes összetételűek, s ezért nem azt mondjuk, hogy pl. avar vagy római koponyák, hanem avar kori, rómaidon stb. koponyák. Koponyáink a következő időszakokból származnak : I. újabb kőkor (neolith) és kő-rézkor (aeneolith) 4500—2000 I. e. II. rómaikor .......................................................... III. szd. vége — IV. szd. III. avarkor .......................................................... VII,—IX. szd. IV. honfoglaláskor................................................... 900 körül V. árpádkor ......................................................... XI,— XII. szd. VI. újkor ............................................................. XVI.-XIX. szd. eleje
