Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1952-05-01 / 5. szám

1952. május hó

5. szám

FELELŐS SZERKESZTŐ:

VARGA

ISTVÁN dr.

SZERKESZTETTÉK: 1908-1924 KÖRMÖCZI ZOLTÁN dr.,

1924-1931 Prof. MORELLI GUSZTÁV

EREDETI KÖ

Z L

E

M É N Y E К

Budapesti Orvostudományi Egyetem I. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetének közleménye.

Adatok az adenolymphomák kórszövettanához

Irta : Róna György dr.

Bevezetés.

1910-ben Albrecht és Arzt »papillaris cystadenoma nyirokcsomóban« jelöléssel sajátos tumort ismertettek, melyben az epithelialis és lymphoreticularis alkatrészek benső kapcsolata volt kimutatható. A kötőszövetes tokkal körülvett daganatban adenoid szövet látszott csíraközpontokkal. A tumor nyirokcsomó szerkezetét mutatta, benne magas hengerhámmal bélelt mirigytömlők helyezkedtek el. Bár a tumor topographiailag szoros kapcsolatban állott a nyálmirigyekkel, a szerzők a szövettani szerkezet alapján nyirokcsomókból származtatták. Albrecht és Arzt leírását további észlelések követték, melyek a daganatot különféle névvel ismertették. így Szobolev branchioma, Feldmann adenoma tubulosum cysticum (branchiogenes), francia szerzők : Menetrier, Peyron és Surmont kyste amygdaloide elnevezést használták. Ezek a jelölések a tumor kiindulására utalnak, azonban a későbbi közlemények szerint a -daganat nem hozható kapcsolatba sem a kopoltyútasakokkal, sem a tonsillákkal. Leghasználatosabb az adenolymphoma elnevezés, mely Hamperltől származik s mely a tumor szövettani sajátosságán alapszik. Hamperl szerint a tumor a nyálmirigyekből indul ki s ezt a feltevést a legújabb közlemények is megerősítik (Serdarusic, Plaut). Willis is a nyálmirigy-daganatok között tárgyalja.

Az adenolymphomák ritka tumorok, Jaffé 21, Skorpil 30, Plaut 64 esetet gyűjtött •össze az irodalomban. Rossi szerint a közölt esetek száma ma is 100 alatt van. Magyarországon Feldmann és Scheffer ismertetett egy-egy adenolymphoma esetet.

Fő localisatiója a parotis környéke, ritkábban fordul elő a submandibularis mirigy mellett. Leggyakrabban férfiaknál található 30—60 év között. A daganat lassan nő, általában szilványi, ritkán almányi nagyságot ér el, fájdalmatlan, a környezettel nem kapaszkodik össze, néha nyomásos tüneteket okoz. Műtét számára könnyen hozzáférhető, tökéletes eltávolítás után nem újul ki. Tehát benignus tumorok közé sorolható, bár ritkán malignus tulajdonságokat is felvehet (Stöhr és Risak, Szobolev, Lloyd). Klinikailag nem szokták felismerni, leggyakrabban lymphomának kórismézik.

Makroskoposan a tumor kötőszövetes tokkal rendelkezik. Alakja általában ovális, széle lekerekített, felszínes dudoros, állománya rugalmas, tömött, színe halványít Fogorvosi Szemle —12