Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-05-01 / 5. szám
130 RÓNA GYÖRGY DR. vörös. Metszéslapon tömör és üreges szövet váltakozik, az üregekben, melyek általában gombostűfejnyi-kölesnyi nagyságúak, sárgásvörös, folyékony, fixálás után colloidhoz hasonló anyag található. Mikroskoposan a tumort nagyszámú, magas hengerhámmal bélelt mirigy alkotja, melybe bolyhok nyomulnak. A hám általában egy, ritkán 2—3 rétegű, a protoplasma habos szerkezetű, eosinpal intensiven festődik. A chromatindús, kissé zsugorodottnak látszó, egyenetlen szélű mag rendszerint a sejt lumen felé eső harmadában helyezkedik el. Néha az üregeket bélelő hám laphám jellegét nyújtja, olykor nyálmirigy-képződés állapítható meg. Az üregekben colloidszerű acidophil anyag található, máskor lelökődött hámsejteket, vörösvérsejteket tartalmaz. A besűrúsödött anyag egyes helyeken prostata concrementumokhoz hasonló képet nyújt. A papillák alapvázát és a mirigyek közötti stromát lymphadenoid szövet alkotja, melyben folliculusok és csíracentrumok találhatók. A daganat stroma és parenchyma viszonyára vonatkozóan a vélemények eltérőek. Albrecht és Arzt felfogása szerint az alapszövet nyirokcsomó, mely passive viselkedik, csupán a mirigyállomány mutat daganatos burjánzást. Szobobev felhívta a figyelmet ezen állítás tarthatatlanságára, mivel a tumor meghaladhatja a nyirokcsomó nagyságát és úgy véli, hogy a lymphoreticularis szövetnek is activ szerepe van a daganatos növekedésben. •Hamperl egyéb jeleket is ismertet, mely az adenolymphoma lymphoreticularis állományát a nyirokcsomó lymphoid szövetétől elÄilöniti. így hiányzik adenolymphoma esetén a velőkötegek elrendeződése, a nyiroksinus, valamint a nyirokcsomó vázát alkotó trabecularis hálózat. Szerinte a tumor felépítésében a mirigyállomány és a lymphoreticularis szövet egyaránt active résztvesz. Hamperl a mirigysejteket a nyálmirigyekben idősebb korban felszaporodó onkocytákból származtatja, melyhez a lymphoreticularis szövetnek normális körülmények között is nagy affinitása van. Hasonló alapon magyarázza Radriót Magda a könnymirigyben előforduló oxiphilsejtes hyperplasiákhoz csatlakozó kereksejtes beszűrődést. Saját vizsgálatok. Esetünkben I. P. 55 éves férfi 5 év óta lassan növő nyaki daganata miatt jelentkezett vizsgálatra az I. sebészeti kiinkán. Vizsgálatkor j. o. a mandibula szöglet alatt mandulányi tumort észleltek. A daganat gyaníthatólag a parotissal volt összefüggésben. A tumort műtétileg egészében eltávolították (Lázár dr.) és kórszövettani vizsgálatra tumor regionis submandibularis diagnosissal intézetünkbe küldték. Makroskoposan a mandulányi daganat rugalmas tapintatú, tokba zárt, dudoros felszínű, barnásvörös. A metszéslapon nagyobbrészt hálózatos szerkezetű szövet látható. Szétszórtan gombostűfejnyi-kölesnyi üregek találhatók, melyekből törmelékes massa nyomható ki. Szövettani vizsgálatkor kis nagyítással a daganat lépesméz strukcturát mutat. Legnagyobb részét olyan mirigyek alkotják, melyek lümene helyenkint alig kivehető, máskor egész látótérre kiterjed. A fal általában sima, néha főleg a tágult mirigyekben kis bolyhok emelkednek be a lumenbe. A mirigyek üregében finoman granulált, halványan festődő anyag van, melyben szétszórtan sejtek körvonalai mutatkoznak. Itt-ott jól festődő concentrikus rétegezettségű testecskék látszanak, amelyek a környezettől élesen elkülönülnek. A mirigyek hámja magas hengerhám, haematoxylin-eosinnal élénkvörösre festődik. A mirigyek közötti stromát lymphoreticularis kötőszövet alkotja, melyben elvétve csíraközpontok találhatók. Hasonló szövet van a daganat tokjában is, mely éles határt von a környezet felé. (1. ábra). Nagy nagyítással vizsgálva a daganatot felépítő elemeket, a következőket észlelhetjük.
