Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1952-04-01 / 4. szám

RESECTIÖS PROTÉZISEK ELKÉSZÍTÉSÉNEK IDEJE ÉS JAVALLATA

99

tusnak, szöveti irritációnak milyen jelentősége van, de annyit már pontosan tudunk, hogy a resectiós protézis minél jobban felfekszik és minél jobban funkcionál és minél jobban akadályozza a szövetek zsugorodását, annál valószínűbb, hogy decubitust okoz, s ennek már szerepe lehet a recidiva kialakulásában.

Az igen szembeötlő ellenvélemények egyik magyarázata az is, hogy az immediát protézist készítő fogorvosok inkább csak a protézis technikai elkészítésével foglalkoznak, de arról rendszerint nem is tudnak, hogy mi lett a beteg későbbi sorsa, vagy hogy recidiva támadt-e vagy sem. Ezekre a kérdésekre a beteg ellenőrzését végző sebész, vagy radiológus tudna válaszolni, aki viszont beállítottságánál fogva a protézis által okozott ártalmakat esetleg figyelmen kívül hagyja. Természetesen feltehető, hogy az immediát protézist viselő rákos betegnél a recidí a bekövetkezhet a protézis viselésétől függetlenül is. A klinikai tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy minél rosszabbindulatú a daganat és minél később végzik el a sebészi kiirtását, annál gyorsabban következik a recidiva és fordítva, minél korábban történik a műtét és minél hosszabb idő telt el a műtét után recidivamentesen, annál jobb a prognózis. Ezért kívánatos olyan minimális időt kivárni a resectiós protézis elkészítésével, amely idő alatt a műtéti sebzés behámosodik, tehát meggyógyul és amely idő legalább percentualisan a recidiva keletkezésének mintegy optimuma. Ez a minimális idő a protézis elkészítésére nézve a műtét után hat hónapban állapítható meg, mert tapasztalat szerint a műtét utáni első hat hónap sokat elárul a műtét eredményességéről és a beteg állapotáról. Különösen gondolni kell arra, hogy az állcsontrákos betegek ma még igen sokszor nem kerülnek oly kedvező időben, tehát korán műtétre, ami a gyógyulás szempontjából a jobb eredményt biztosíthatná.

A fentiek alapján azt javasolom, hogy a műtét utáni hat hónapig semmiféle fogmüvet vagy resectiós protézist az állcsonthiányok pótlására ne készítsünk. Hat hónap feltétlenül szükséges a klinikai gyógyulás bevárására. Kivételesen a klinikái gyógyulás előtt — akár közvetlenül a műtét után is — a sebész, radiológus és fogorvos megbeszélése alapján elkészíthető a defektus fölé egyszerű fedőlemez, de csakis oly módon, hogy az szövetizgató — irritatív — hatást a környező szövetekre ne gyakoroljon.

Feltétlenül szükséges ezenkívül a protézist viselő beteg ellenőrzése úgy, hogy hat hónapig havonként egyszer, majd a műtét utáni második esztendőtől negyedévenként revideálandó a protézis jósága, vagy esetleg káros hatása.

A sebészek, különösen pedig a szájsebészek és protétikus fogorvosok gyakran elkövetik azt a hibát, hogy az állcsonti defektusok pótlásakor nem tesznek különbséget a defektust okozó aetiologiás tényezők között és figyelmen kívül hagyják azt, hogy mi okozta a defektust. Jól tudjuk, hogy fejlődési rendellenességek, traumás sérülések, osteomyelitis, syphilis, tbc. is okozhatnak állcsonti szövethiányt, s ez szintén protetikai pótlásra szorul. Ezen említett betegségek által okozott és a rákos defektus közt az a különbség, hogy az utóbbi kiájulásra hajlamos, ezért tehát a defektusnak azonos és egyoldalú szemlélete a protetikai pótlás elkészítésekor helytelen. Bizonyára eljön az az idő, amikor a daganatkutatás eredményei, de a kiterjedten elvégzett felvilágosítás és szűrővizsgálatok alapján az állcsonti rákot is sikerül olyan korán operálni, amikor annak az ép szövetben való kiirtása megbízhatóbb eredményt ad, s ez a recidiva lehetőségét is csökkenti. A korai műtét csökkenti a recidívát, megnöveli a végleges gyógyulás arányszámát és akkor már lehetővé válik a protetikai pótlásnak korábbi elvégzése is.

Álláspontommal szemben kézenfekvő az az ellenvetés, hogy a rákos beteg táplálkozása, beszédhibája kívánatossá teszi a defektus mielőbbi pótlását. Ez igaz, de a fentiek alapján ezt a látszatigazságot nem fogadhatjuk el, mert a rák önmagában olyan életet veszélyeztető betegség, amelynek gyógyításakor másodrangú szerepet játszik a táplálkozási és beszédzavarok korrekciója. Ezt betegeink könnyen megértik és nyugodtan kivárják a megkívánt gyógyulási időt. Ennek az a kedvező hatása is megvan, 7* —