Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-04-01 / 4. szám
98 BALOGH KÁROLY DR. tétikai pótlás indicatióját is, amiből viszont az következik, hogy a fogorvos csakis a sebésszel és radiológussal összhangban és a velük történő előzetes konzultáció alapján készítheti el a szükséges protézist. A resectiós protézisek elkészítésével kapcsolatban a felmerülő kérdéseket két csoportba oszthatjuk. Az egyik kérdés az, hogy a műtét utáni defektust mikor pótoljuk, illetve, hogy mikor tanácsos azt pótolni, a másik kérdés pedig az — amelyet már inkább fogászati kérdésnek mondhatunk —, hogy hogyan és milyen technikai módszerekkel készítsük el a pótlást. Míg a második kérdésről, a pótlás technikai elvégzéséről a protétikus fogorvosoknak jól kialakult módszerek állnak rendelkezésükre, amelyekről a vélemények is meglehetősen egyezők, addig igen nagy zűrzavar és ellentét van mind az irodalomban, mind a gyakorlatban a defektus pótlásának az ideje körül. A resectiós protéziseket régebben a sebgyógyulás után csak hosszabb idő múlva készítették el, ez igen nehéz feladat elé állította a fogorvost, mert a heges zsugorodások következtében a funkcionális követelményeket nehezebben tudták kielégíteni. Ezért Pichler az ú. n. immediát protézis elkészítését ajánlja, amelyet közvetlenül a műtét után könnyű elkészíteni és főképpen könnyebb behelyezni a seb üregébe. Hasonló véleményen van Stoppany, Hauptmeyer és több más szerző is, akik szintén a műtét előtt vett lenyomat alapján készítik el az immediát protézist, ez azonban nem tölti ki az egész sebüreget, csak a lágyrészeket, mivel aztán a sebüregbe helyezett tampont is rögzíteni lehet. Wassmund szerint a resectiós protézisek és obturátorok nagy hátránya, hogy nem hygiénikusak, ezekről az a véleménye, hogy mint idegen test állandó gyulladást, sőt gennyedést is okozhatnak. Wassmund megjegyzi még, hogy az ilyen protéziseket a sebüregi viszonyok változása miatt többször kell cserélni és hogy a kapocstartó fogak gyakran kilazulnak, vagy cariesesek lesznek, ami miatt a lemez tartása rosszabb lesz. Megfigyelhető, hogy a fogorvosok inkább az immediát protézis elkészítését ajánlják, főképpen azért, mert a protézis behelyezése ilyenkor könnyebb és feltevésük szerint a szövetek zsugorodását is meg lehet akadályozni. Ennek az álláspontnak azonban könnyen megtámadható pontja az az öncélú cselekvés, mely csupán a protézisek elkészítésének és szájbahelyezésének könnyebb, vagy nehezebb voltát veszi alapul és nem számol azokkal a fontos mellékkörülményekkel, amelyek a sebüregbe korán behelyezett protézis viseléséből származnak. Kétségtelen, hogy közvetlenül műtét után a defektusok pótlása könnyebb, mint később a zsugorodás bekövetkezése után. A mérvadó azonban nem ez, hanem csakis a beteg érdeke és jövőbeni sorsa. Ez azt kívánja, hogy a protézist csak akkor és olyan feltételek mellett készítsük el, amikor annak behelyezése és viseltetése semmi ártalmat nem jelent a betegnek és a daganat kiújulását nem segíti elő. Hogy a műtét után közvetlenül behelyezett protézis milyen ártalmas lehet, azt az elméleti és gyakorlati ismereteink eléggé mutatják. A. G. Mólóikon szerint az érzőidegek átmetszésével meg lehet akadályozni a daganat növekedését, amit Pavlov azzal magyaráz, hogy a trofikus idegek átmetszése a reflexív megszakításával kedvező hatású azért, mert az állandó inger reflexet vált ki a trofikus gátló idegeken, s ennek az a következménye, hogy a káros inger még inkább pusztítja a szöveteket. (Pavlov a daganatot tekinti olyan ingernek, mely gátló trofikus reflexeket vált ki, amelyek előkészítik a talajt a destruktív növekedés számára. A daganat reflektorikus-disztrofikus hatást fejt ki a környezetre.) Nemcsak az érzőidegek közvetítenek káros ingereket, hanem a kiirtott tumor környékének a traumatizálása is olyan káros lehet, mely a recidiva keletkezését elősegítheti vagy kiválthatja. Hogy a műtéti terület traumatizálása milyen káros lehet, azt a protézist viselőkön alkalmunk van megfigyelni, a protézis okozta decubitalis fekélyek, erosiók keletkezéséből, amelyet a korán behelyezett protézisek fokozott nyomása, mozgása vált ki a zsugorodó szöveteken. Azt ma még pontosan megmondani nem tudjuk, hogy a rák keletkezésében, valamint a daganat kiújulásában a mechanikus inzul
