Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-04-01 / 4. szám
1952. április hó 4. szám FOGORVOSI SZEMLE _____________FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA ISTVÁN dr. ___________ SZERKESZTETTÉK: 1 908-1924 KÖRMÖCZI ZOLTÁN dr., 1924-1931 Prof. MORELLI 6USZTÁV EREDETI KÖZLEMÉNYEK Resectiós protézisek elkészítésének ideje és javallata Irta : Balogh Károly dr. egyet. ny. r. tanár A száj és állcsontok rosszindulatú daganatainak gyógyítása ezidőszerint műtéttel, vagy sugaras kezeléssel, illetve ezek kombinációjával történik. Ennek a gyógyítási módnak az az alapja, hogy a rák kezdetben helyi betegség. Míg sugárkezeléssel a sugárérzékeny daganatsejteket pusztítjuk el, addig a műtéttel eltávolított daganat után szövethiány — defektus — támad. A sugárkezelésnek nagy előnye, hogy nem csonkít, de hátránya, hogy hatása és várható eredménye a daganat sugárérzékenységétől függ. Ily módon a sugárkezelés előnyösen alkalmazható az ajak, nyelv, szájfenéki — mondhatjuk — a száj lágyrészdaganatainak kezelésében, míg az állcsonti rákok sugárresistensek lévén, csakis műtéttel gyógyíthatók, aminek elkerülhetetlen következménye a szövet hiány. A szövethiány az állcsont, vagy állkapocs kisebb-nagyobb részének eltávolításával —resectiójával következik be, ami a táplálkozásban,beszédben funkcionális zavart, az arcon rendszerint igen feltűnő torzulást — deformitást — okoz. Ezért szükséges a bekövetkezett defektusnak a pótlása és a deformitás korrekciója. Ez történhet autoplasztikusan helyi, nyeles vagy szabad — oszteoplasztikus — transplantatio segítségével, másrészt heteroplasztikusan különböző fémek, kaucsuk, elefántcsont stb. beültetésével (ezek nem váltak be) és végül történhet a szövethiány pótlása a gyakorlatban jól bevált alloplasztikus protézisek segítségével. Ideálisnak akkor mondhatjuk a daganatos beteg gyógyulását, amikor a recidivamentességen kívül a műtéttel okozott szövethiányt autoplasztikusan sikerül pótolni olyan kielégítő eredménnyel, ami a funkcionális és esztétikus követelményeknek is megfelel. Ennek a követelménynek azonban gyakran nem tudunk eleget tenni, részint a beteg kora, erőbeni állapota, csökkent regeneráló képessége, másrészt pedig éppen akiterjedt szövethiány nagysága miatt. Ezért kénytelenek vagyunk sokszor a gyógyulásnak olyan fokával megelégedni, amely a beteg életbenmaradását biztosítja ugyan, de a műtéttel okozott defektus is megmarad. Ilyenkor kerül sor a fogorvos közreműködésére a szövethiánynak pótlásával kapcsolatban, amikor is az ú. n. resectiós protézisek elkészítésével igyekszünk a funkcionális és amennyire lehet, az esztétikai hibákat is megjavítani. Az eddigiekből az állapítható meg, hogy a rosszindulatú állcsontdaganatok műtéti defektusainak protétikai pótlása mint alloplasztikus pótlás, rekonstrukciós segédeszköz csupán, de mint ilyen, lényeges és szükséges minden olyan esetben, amikor a sebészi kezelés teljes eredményt elérni nem tud. Az ilyen esetek képezik egyben a pro- 7 Fogorvosi Szemle —
