Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

SIMON BÉLA DR.

ján ugyanis a különböző idegek vérágainak ilyen természetű anastomosisa nem képzelhető el másképpen, mint az érrendszerben, ahol az artériák capillárisokra oszlanak, hogy azután ugyanazon capillárisok ismét vénákká egyesüljenek.

Az idegek lefutásával kapcsolatban anastomosisról beszélni már csak ethymologiai szempontból is képtelenség. Az anastomosis (avaaTd|j.woic) görög eredetű szó és szószerinti fordításban nyílást, azonos beszájadzást jelent, értelemszerűen tehát csak üreges szervekkel kapcsolatban használható, mint pl. vérereknél, ahol az egyesülés olyan tökéletes, hogy az anastomosis után már többé sem az egyesült szervek, sem azok tartalma egymástól meg nem különböztethető és széjjel nem választható (1. ábra). Az idegek ilyen egyesülésére sem lefutásuk során, sem végágaikat illetőleg nincs példa, de az ingervezetés és tudatosulás mechanizmusának ismeretében az el sem képzelhető. Ezenkívül teljesen céltalan is volna. Két idegág egymásba olvadása, ha megelőzőleg egyirányba futottak, makroszkoposan utánozza ugyan a vérerek anastomosisát, ez azonban korántsem jelenti egyúttal az idegek lényegi alkatrészét képező tengelyfonalak egybeolvadását is — ami megfelelne az anastomosis fogalmának, — sőt még a kontaktusát sem (2. ábra).

Az anastomosis szó értelemellenes használatára elsőízben 1925-ben magyar nyelvű, 1928-ban pedig német nyelvű tanulmányunkban hívtuk fel a figyelmet. Ennek következményeként H. Moral 1931-ben, érzéstelenítésről szóló tankönyvének 4-ik kiadásában (68-ik oldal) már elismeri, hogy az irodalomban túlságosan gyakran emlegetett ideganastomosisoknak a fent említett Schumacher-íé\e 1839-ben megjelent anatómiai tanulmányon kívül más reális alapjuk nincsen. Hasonló eredményként könyvelhetjük el, hogy míg G. Fischer az érzéstelenítésről szóló tankönyvének első hét kiadásában (1910—1927-ig) még úgyszólván teljes egészében átveszi Bünte és Moral ideganastomosisait, addig könyvének 1933-ban megjelent 8-ik kiadásában mellőzi azt és helyette már a mi tanulmányunkat közli (133—137. old.), amelyben az idegek anastomosisát tagadásba vesszük. Schaffer К. (1929) ugyancsak helyteleníti az anastomosis kifejezés használatát az idegekkel kapcsolatban, mert szerinte is midőn két szomszédos ideg összeköttetésbe lép, nem az alkotóelemek egybeolvadásáról, hanem azok egymás mellé helyezkedéséről van szó.

Az anastomosis szónak az idegtanból való hivatalos kiküszöbölése megtörtént és mint említettük az új jénai nomenklatúrában az összes idegelnevezésekben az »anastomoticus« jelzőt a »communicans« jelzővel helyettesítették. így pl. a régi baseli (1895) nomenklatúra szerint »ramus anastomoticus cum n. glossopharyngeo« új neve »ramus communicans cum n. glossopharyngico« stb.

1, ábra. Artériák anastomosisának vázlatos rvjza a. = az anastomosis külső nézetben, b. = az artériák feltárása az anastomosis helyén.