Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-09-01 / 9. szám
268 FODOR GYÖRGY ISTVÁN DR. szövet befecskendezéses érzéstelenítése esetén számíthatunk, nevezetesen : hogy a gyulladás folytán már úgy is meg duzzadt szövetek feszülését a szöveteknek érzéstelenítő folyadékkal való elárasztása még csak fokozza. Ennek pedig az a veszélye lehet, hogy a fokozódó szöveti feszülés következtében a baktériumok a környező egészséges szövetekbe is eljuthatnak. Tehát nemcsak az injekciós tű és a szövetek közé bepréselt folyadék mobilizálhatja a baktériumokat, hanem a szöveteknek rendellenes feszülése következtében is elkerülhetnek az ép szövetekbe. Rosenthal német szerző, akire egyébként gyakran történik hivatkozás, mert a gyulladásos szövetek befecskendezéses érzéstelenítésének lelkes propagálója, saját vizsgálatainak eredménye alapján úgy látszik ennek nem tulajdonít nagyobb jelentőséget, mert kijelenti, hogy midőn furunkulusokat injekciós érzéstelenítésben tárt fel és ezekkel kapcsolatban bakteriológiai vizsgálatokat is végzett, az esetek egy ötödében valóban ugyanazok a baktériumok nőttek ki a gyulladásos góc környékéből, mint amelyeket a góc gennyjében talált, de szerinte ez nem bizonyítja azt, hogy ezek az érzéstelenítés útján jutottak oda, mert ugyanezeket a patogén csírákat olyan esetekben is kitudta mutatni, amelyekben érzéstelenítés nem történt. (Zeitschrift für Chirurgie 1938.) De Rosenthal pár sorral lejjebb elismeri, hogy a vizsgálati eljárása nem volt tökéletes, mert a feldolgozott szövetek nem a gyulladásos szövetek mélyéből, hanem csak a széléből kerültek vizsgálatra. De szerinte a jövőben sem lehet olyan biztos utat találni, amellyel elméletileg be lehet bizonyítani, hogy lobos területen az injekciós érzéstelenítés a csírák tovahurcolásának veszélye nélkül alkalmazható. Rosenthal vizsgálati eredménye, még ha helyes lenne is, akkor sem zárná ki a veszélylehetőségeket. Ezt legérthetőbben egy példával tudom megvilágítani. Jól tudjuk, hogy egy bizonyos számú baktériumnak a sebben vagy műtéti területen való jelenléte még nem jelent veszedelmet. A vizsgálatok sora bizonyította be, hogy a végig aszeptikusnak látszó és az aszepszis szabályai szerint kezelt sebekben nemcsak szaprofiták, de kifejezetten patogén baktériumok is találhatók. Tehát sebbakteriológiai vizsgálatok szerint — bakteriológiai értelemben — tulajdonképpen aszeptikus műtéti seb nincs is. Ennek ellenére a műtéti seb gennyedés és minden szövődmény nélkül gyógyulhat. Kétségtelen tehát, hogy minden külső segítség nélkül a szervezet a maga védelmi berendezésével gondoskodik a baktériumok elpusztításáról. Súlyosan tévedne az az orvos, aki arra hivatkozva, hogy mivel úgy az aszeptikus, mint a szeptikus sebben patogén csírák egyformán fellelhetők, ezután már az aszepszis szabályainak betartására szükség nincs. Tévedésében csak egyről feledkezne meg, hogy mi orvosok állandóan az alkattal, az egyénnek a különböző behatásokra különbözőképpen reagáló azzal a konstitucionális érzékenységével állunk szemben, amely egész életének menetét és így természetesen a betegségeinek a sorsát is meghatározza. Kétségtelen, hogy minden embernek van egy küszöbértéke, amelyen felül bejutott baktériummennyiséggel szervezete megküzdeni már nem tud. Ez a határérték egyénenként más és más, aszerint, hogy milyen fokú a szervezet veleszületett és szerzett ellenállóképessége. Ha a befecskendezéses érzéstelenítések során a gyulladásos szövetek demarkációs vonalain tanyázó baktériummennyiséget még növeljük, vagy éppen újabb baktériumfajtákat telepítünk be, mindig nagy kérdés lesz, hogy a szervezet meg tud-e küzdeni az újabb baktériuminvázióval. Ha a szervezet védekező ereje ehhez a küzdelemhez kevés lesz, vagy hamar kimerül, úgy ezek lesznek azok az esetek, amelyekben a gyulladásos szövetek érzéstelenítésével kapcsolatban szövődmények keletkeznek. Gorizontov szovjet szerző meghatározása, hogy a »kórokozó mellett mindig szem. előtt kell tartani az egyénileg felépített szervezetet is« a gyulladásos szövetek helyi érzéstelenítésével kapcsolatban különösen mély értelmet kap, mert az esetleges szövődmények kialakulása, vagy ki nem fejlődése, mindenkor az alkat sajátságaitól, a szervezet általános tulajdonságaitól függ.
