Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-03-01 / 3. szám
A FOGSZUVASODÁS MEGELŐZÉSE TERÉN ELÉRT ÜJABB EREDMÉNYEK 79 sítik ezt az észlelést; Csehszlovákiából pedig Parma és munkatársa. Ezen a téren a leglényegesebb megfigyelést Weaver közölte, mely szerint a F okozta szuvasodás-gátlás változatlan arányban érvényesül a szénhydrát-megszorítás után fellépő csökkent cariesintenzitás mellett is. Az előbb említett megfigyelések képezik alapját azon nagyszabású kísérleteknek, melyeknek célja az ivóvíz művi fluorozása útján a caries (részleges, de) kollektív profilaxisa. Ilyen kísérletek az amerikai kontinens számos városában folynak. Ezeknek eddigi igen jó eredményeiről számos közlésben olvashatunk. Ast a newburgh-kingstoni kísérletről számolt be ; Bull a sheboygani próbálkozásokról; Hill, Blayney és Wolf pedig az evanstoni eredményekről. A sheboygani eredményeket szemléltetően mutatja az alábbi, a város eii. ügyosztályától kapott kimutatásból szerkesztett táblázat: A vizsgálat időpontja 5 évesek szuvas, extrahált és tömött tejfogainak száma (gyermekenként) 7., 8. és 9. osztályosok szuvas, extrahált és tömött maradó fogainak száma (gyermekenként) 1945, a fluorozás megkezdése előtt ............................ 4-80 8-54 1946 — 1 évi művi fluorozás után 4-32 8-09 1947 —■ 2 évi művi fluorozás után 4-09 7-27 1948 — 3 évi művi fluorozás után 3-46 6-92 1949 —■ 4 évi művi fluorozás után 2-90 7-00 1950 — 5 évi művi fluorozás után 2-58 6-67 (Ezen adatok átengedéséért ez úton is köszönetét mondok Sheybogan, Wisconsin város Health Departmentj ének.) A fluorozás ideje alatt az ötévesek között az ép fogazatúak száma 20-4%-ról 43-2, a 7., 8., 9. osztályok között az ép maradó fogazatúak száma 2-77%-ról 4-20%-ra emelkedett. Bull közleményében említést tesz Hutton brantfordi (Canada) adatairól, melyek szerint ott a tejfogazatban 45, a maradó fogazatban 22%-kai csökkent a szuvasodás. Az előbb említett szerzők evanstoni megfigyelései szerint a 6—8 évesek tej fogazatát illetően 12—22 havi művi fluorozás után nem volt változás észlelhető, a maradó fogazatban azonban a DMF index 1-6614-ről 0-9341-re csökkent; a barázdaszuvasodások száma 1-3877-ről 0-7065-re. 100 6—8 éves gyereknek a művi fluorozás előtt 180-51 ép első nagyőrlője volt; a fluorozás után ez a szám 209-83-ra emelkedett. Csökkent a nem szuvas mély barázdák száma is, 0-9005-ről 0-4813-ra. Az ivóvizek művi fluorozása semmiféle veszéllyel nem jár. A fluortúladagolás első — sajnos, későn észlelhető — jele a zománc foltozottsága. Hodge mutatta ki igen szépen, hogy a maximális cariesvédelmet nyújtó F töménység még semmiféle veszélyt a szervezetre nézve nem jelent. Ugyanezt mutatják Smith, Gardner és Hodge F balance vizsgálatai is. Ezek a gyakorlati megfigyelések cáfolják pl. Leimgruber elméleti meggondolásait a művi ivóvízfluorozás veszélyeit illetően. Hogy a F milyen formában adódik az ivóvízhez, teljesen mindegy. Shourie, Hein és Hodge vizsgálatai szerint a natriumnonofluorfoszfát ugyanolyan gátló hatású (F tartalmára számítva), mint a NaF, viszont kb. 8—9-szer kevésbbé toxikus ; használata ezért előnybe helyezendő. Bull a NaF-n kívül CaF2, MgF2, nátriumszilikofluorid, valamint hydrofluorkovasav, HF hozzátételét említi, melyek közül olcsóságánál fogva a nátriumszilikofluorid helyezendő előnybe. Ez által a költségek évenként fejenként 15 centről 5 centre csökkenthetők. Az ivóvíz művi fluorozásának kérdése ma már a tapogatózó kísérletek stádiumán túljutott. Ezt dokumentálja az Am. Dent. Assoc, határozata is, amely ellentétben pl. a szövetség 1946-os állásfoglalásával, ma melegen támogatja az ilyen kezdeményezéseket. Sajnos, erre csak ott van lehetőség, ahol a lakosság vízvezetékből kapja a vizet. Wisconsin államban pl. 27 városban már művileg fluorozzák a vizet, további 37
