Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-03-01 / 3. szám
ADLER PÉTER DR. 80 város terve áll megvalósítás alatt, de mindezek után kimarad ezen beneficiumból a lakosságnak a városokon kívül lakó 42%-a. Szemben az ivóvíz művi fluorozása által nyújtott kollektív profilaxissal, helyi fluorkezeléssel csak kooperativ módon előzhető meg a caries (Euler). Ez utóbbit illetően Knutson és Scholz közölték azon kb. ezer vizsgálatra vonatkozóan, akiken a kísérleteknek során legcélszerűbbnek bizonyult helyi kezelést végezték, a fogazat egyes fogaira és fogfelszíneire számítva az elért caries-redukciót. Ez fogtypusonként és felületenként változó mértékű; az első alsó nagyőrlő rágófelszínén a legkisebb ; hazánkban pedig az iskolás populáció szuvasodásában ez a caries a legfontosabb ! Ennek megfelelően interpretálható első 100 megfigyelésünk negativ volta egyéves kísérleti idő után (Adler és Sárkány). Negativ eredményt közölt még a helyi F-kezelést illetően Stones munkatársaival, akik savanyított (pH 44)) oldatot használtak. Savanyított oldatok használatát Knutson elveti (Parfitt), amivel referens is teljesen egyetért. Ismételten igen kedvező eredményekről számolnak be szovjet szerzők; Tusznova a Lukomszkijféle 75%-os NaF pasztával az első nagyőrlőkön kb. 50%-os redukciót ért el. Gheszina és Szerebrjakova, valamint Szuchovolszkája kedvező hatását észlelték galvanozó és vegyi üzemek veszélyeztetett dolgozóin. Az utóbb említett szerző szerint egyszeri használattal bizton megszünteti a fognyaki érzékenységet. Ezt saját tapasztalataim alapján igazolhatom, bár én a Bibby által Lukomszkij-íélének leírt 33%-os pasztát használtam csak. Míg Mejszachovics hasonlóan nagyarányú eredményekről számolt be, addig pl. a svéd Syrrist lényegesen kisebb caries-redukciót észlelt csak. Ezen eredményt a fogak művi fluorozását elutasító Leirrujruber negatívnak könyveli el, jóllehet Syrrist szerint az észlelt caries-redukció statisztikailag is szignifikáns volt. Leirrujruber álláspontja szerint a fogak művi fluorozása elvetendő, mert a fog természetes maturációját akadályozza. A poszteruptiv időszakban helyileg alkalmazott F hatásmechanizmusát illetően a helyzet még mindig tisztázatlan. Scott, Picard és Wyckoff elektronmikroszkópos és rtg.diffrakciós vizsgálatai szerint calciumfluorid képződik. Ezt mutatják egyébként Syrrist vizsgálatai is. Hogy a helyileg alkalmazott F beépülne az apatit-kristályrácsokba, bizonyítva nincs. Hogy azonban a helyileg alkalmazott F legalább részben vegyileg kötődik a zománchoz, Goldberg igen szép telítési és ismét-kioldási kísérletekkel igazolta. A felvett F-nak kb. 5%-a hosszú melegvizes kimosás után is kötésben marad ; véleménye szerint a F többi része csak adszorbeálódik a zománc felszínére. A már fluorral kezelt fogak újabb F-kezelés esetén kevesebb F-t vesznek fel, de ezt kimosás során teljes egészében le is adják. A F felvételét igazolják továbbá Held, Piguet és Roesgen nagyobbára tej fogakon végzett F meghatározásai; a tej fogak általában kevesebb F-t vesznek fel, mint a maradók, ami nyilván annak következménye, hogy érettebbek, öregebbek. Goldberg megállapításait részben saját, a Fogorvosi Szemlében később közlendő, de korábbi időből származó kísérleteink is igazolják. Hogy melyik fluorid a legcélszerűbb helyi használatkor, hogy milyen koncentráció adja a legjobb eredményeket, még függőben lévő kérdések. Ez előbbit illetően modellkísérletek után Muhler és Day patkányon is igazolták a stannofluorid kedvezőbb hatását. Ericcson szerint egyébként in vitro a stanno-ion egymagában a fluorid-ionnál is hatékonyabban védi a zománcot oldódás ellen. Muhler és Day vizsgálatai szerint a stannofluorid kedvezőbb hatású, mint akár a NaF, akár a SnCl2. Úgy látszik, hogy a fluorid-ionon kívül számos más anorganikus ion is védelmet tud a szuvasodással szemben nyújtani. így értelmezhető Meiszachovics közlése a stronciumos ecsetelés kedvező hatásáról, melynek eredményei messze felülmúlják a fluorral elért eddigi legjobb eredményeket. Nemcsak szervetlen, hanem szerves anyagok is nyújthatnak a szuvasodással szemben védelmet. A szovjet szerzők közül Sztarobinszkij és Gunter, valamint Meiszachovics
