Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
A SZABÁLYOZÁS ÉRDEKÉBEN VÉGZETT FOGELTÁVOLITÁS JAVALATAI 7 A szabályozás érdekében végzett fogeltávolítás javallatai* Irta : Eidus Lili dr. Budapest A centenáris kongresszuson tartott referátumában Balogh professzor fölvetette a caries-prophilaxis érdekében végrehajtandó extractiók kérdését. Ennek a problémának tárgyalása annál is inkább időszerűvé teszi az orthodontiai szempontból történő extractiók kérdésének újbóli felvetését, mert Balogh az előadásának közlését követő véleménycsere során az orthodontistálmak mintegy szemükre hányja, hogy a terápiás extractió kérdésének puszta felvetése is egységes ellenállásra készteti őket. Különösen aktuálissá teszi azonban az orthodontiás extractiók kérdésének újbóli tárgyalását az a körülmény, hogy nálunk most nyílik elsőízben alkalom arra, hogv szélesebb tömegek juthassanak fogszabályozásos kezeléshez, melynek költségeit nem az egyén, hanem a dolgozók összessége fizeti. Ezen okoknál fogva kísérlem meg, hogy ezt a kérdéskomplexumot mai tudásunk alapján megvilágítsam, jóllehet a háborús évek folyamán a Fogorvosi Szemle hasábjain ennek a kérdéskomplexumnak egyik részlete fölött hosszú (bár eredménytelen) vita folyt. A terápiás céllal végzett extractio az orthodontiai szakirodalomnak időnként mindig visszatérő problémája, melynek javasolt megoldása minden időben az uralkodó •orthodontiai közfelfogásnak, mondhatnék az orthododtiai világnézetnek a függvénye volt. A fogszabályozástanban uralkodó közfelfogást pedig mindenkor a legnagyobb mértékben befolyásolta az, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel a fogazat rendezése terén mit lehet ténylegesen elérni. Ha a fogszabályozástan fejlődését ebből a szemszögből nézzük, érthetővé válik az a mély szakadék, amely Anglet elődeitől, de kortársaitól is elválasztotta. Az Angle-féle tágító labiálív volt az első olyan szabályozógép, melyet alkotója omnipotensnek, azaz minden fennálló rendellenesség megszüntetésére alkalmasnak mert mondani. Hogy a gépnek omnipotenciáját be lehessen és minden addigi gépkonstrukcióval szemben be is kelljen bizonyítani, alkotta meg Angle a normális záródásnak azt a fogalmazását, amely kritériumként állítja fel mind a 32 fog jelenlétét. A kitűzött cél egyébként a megadott segédeszközök célszerű felhasználásával valóban elérhetőnek bizonyult; ezért Angle szellemi iskolája a legutóbbi időkig ragaszkodott a normának előbb említett fogalmazásához. Ez a norma természetesen a szabályozás során végzendő mindennemű extractio (a maradó 32 fog közül) szigorú ellenjavallatát is jelentette. Angle tanainak általános elfogadása, amit a kontinensen első sorban Grünberg érdeméül tudható, a terápiás extractio kérdését látszólag végleg levette a napirendről, jóllehet még Angle nagy kortársa és ellenfele, G. S. Gase bizonyos esetekben — tisztán józan szépérzékére támaszkodva —- föltétlenül javallottá egyes maradó fogak eltávolítását. Már itt megjegyezzük, hogy az extractiók tudományosan megalapozott javallatait illetően Gase óta alapjában véve nem sok változás történt. Már Ga.se rámutatott arra, hogy valamennyi fog megtartása egyes esetekben az arc konfigurációjának javítása helyett az arcvonások torzításához vezet; rámutatott továbbá a processus alveolaris és a fogak méretei között esetleg fennálló discrepanciákra. Alapjában véve ez a két javallat kapott a közben eltelt több mind 40 esztendő alatt modernebb és tudományosabb köntöst. P. W. Simon kibővítette a norma fogalmát, amennyiben nemcsak a fogazatot, azaz a két fogsor egymáshoz való viszonyát, hanem a fogazatnak a koponya többi * A Szakcsoportban 1950. ápr. 8-án elhangzott előadás nyomán.
