Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-06-01 / 6. szám
170 ORAVECZ PÁL DR. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinikájának közleménye. Az egyetemi stomatologiai klinikák feladatai az iskolafogorvosi intézmény felépítésében* Irta : Oravecz Pál dr. egyet. ny. r. tanár. Huszonöt évvel ezelőtt, 1926-ban ismerkedtem meg az iskolafogorvosi intézménnyel, akkor jártam először Kantor owicznál, a bonni egyetemi fogászati klinikán és ott láttam és ott éreztem, hogy amint az orvosi tudomány minden ágának, a gyógyítás mellett végső célja: a megelőzés, úgy a fogászatban a gyakorlati preventio útja : az iskolásgyermtkck rendszeres és gyakori fogvizsgálata és kezelése. Ott láttam, hogy ezt az orvosi munkát csak úgy lehet célirányosan, helyesen kiépíteni, úgy lehet újabb és újabb tudományosan megalapozott, kikísérletezett metodikát a kisebb intézményeknek rendelkezésére bocsátani, ba a gyakorlati, a kísérleti és a tudományos munka előrevitelét az egyetemi stomatologiai klinikák munkarendjébe iktatjuk be. A kisebb egységek (vándoriskolafogászat) munkája akkor lesz eredményes, ha a klinikákon adunk megfelelő és alapos kiképzést és továbbképzést iskolafogorvosainknak és ugyanakkor kísérletes-tudományos vonalon is mi, klinikák dolgozunk. Az iskolafogorvos elsősorban gyakorlati munkát végez, ami minden idejét leköti s így nem kívánhatunk tőle hosszú és alapos kísérletes vizsgálatokat. Az. 1949. évi budapesti fogorvoskongresszuson, mint referens : »A falusi gyermekek fogellátásának« kérdését ismertettem és végső konklúzióm az volt, hogy a prevenció gyakorlatilag csak olymódon oldható meg, ha a falusi gyermekeket a mindenütt felállítandó iskolafogászati rendelés keretében szoktatjuk a rendszeres fogvizsgálatra és kezelésre, mert csak így biztosíthatjuk az állandó fogak megmaradását 6-—-14 éves korig és mert csak így akadályozhatjuk meg a fogszuvasodás következményes megbetegedéseinek kifejlődését. Rámutattam arra is, hogy az iskolafogászat szisztémás munkametodikájával — azt tovább folytatva felnőtt korban — a társadalombiztosítás keretében a felnőttek fogait is a természetes kihullás idejéig megmenthetnénk. Ez a rendszeres, gyógyító fogorvosi munka volna a prevenció egyik útja. A másik út, a fogszuvasodás megelőzése : megfelelő összetételű táplálék, jó ivóvíz, a ferment folyamatok gátlása, a célirányos szájhygiene stb. útján. Ezen faktorok még további kutató-kísérletes vizsgálatokat kívánnak, míg a gyakorlat részére hasznosíthatók lesznek. Ez a kutatómunka is — az iskolafogorvosi kiképzésen és továbbképzésen felül — az egyetemi stomatologiai klinikák munkaprogrammjába tartozik. Ugyancsak 1949. évi referátumomban felvázoltam az ú. n. »Iskolafogászati munkaközösséget«. Ennek egyik fontos faktora az, amit »kiképzőhelyek« gyűjtőfogalommal jeleztem. A kiképzőhelyek az egyetemi stomatologiai klinikákat jelentik és most néhány szóval szeretném vázolni ezek szerepét és feladatait az iskolafogorvosi intézmény felépítésében. Az ú. n. kiképzőhelynek, hogy a legmegfelelőbb munkametodust megtalálja és tudományos kísérleteinek eredményét kipróbálhassa, beteganyagra van. szüksége s ezt csak úgy érheti el, ha a klinika orvosai maguk is rendszeres iskolafogorvosi munkát végeznek. Az egyetemi fogklinikák tehát iskolásgyermekek gyógyításával is kell hogy foglalkozzanak. * A szegedi egyetem Stomatologiai klinikájának 1950. májusában tartott ünnepélyes megnyitóján elhangzott előadás nyomán.
