Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-06-01 / 6. szám
AZ EGYETEMI ST0MAT0L0GIA1 KLINIKÁK FELADATAI 171 A tanításhoz ill. kiképzéshez és továbbképzéshez megfelelő beteganyagra van szükség, ezért kell hogy a kiképzőhelynek megfelelő számú iskolásgyermek álljon rendelkezésére a tanításhoz. Az egyetemi stomatológiai klinikák feladata, hogy már a szakorvosképzés ideje alatt a szakorvos] élőiteknek és végzett fogszakorvosaink szakszerű elméleti és gyakorlati kiképzést és továbbképzést nyújtsanak az iskolafogorvosi (gyermekfogászati) munka ellátására. Ezen kiképzésben és továbbképzésben csak orvosok részesülhessenek, mert — és ezt itt újra le kell szegeznem —• csak orvos tud bizonyos jelenségeket szakszerűen értékelni. A gyermekfogászatban nem nélkülözhető alapos anatómiai, élettani, gyermekgyógyászati, járványtani, bakteriológiai stb. előképzettség. Kötelezzük iskolafogorvosainkat, hogy kiképzésük során töltsenek 2—3 hetet fertőző gyermekosztályon is. Iskolafogorvosi állást csak ilyen, megfelelő előstudiumokkal rendelkező fogszakorvos tölthessen be. Az iskolafogorvoslás speciális munkakör és nem mindenkinek van meg erre az adottsága. Az lesz a jó iskolafogorvos, aki minden gyermeket egyformán szeretettel, gondossággal, lelkiismeretesen kezel és a gyermekkel úgy bánik, mintha az a saját gyermeke volna. A »kiképzőhelyen« tanuljanak meg tehát iskolafogorvosaink a gyermekkel helyesen bánni —- ismerjék a gyakorlati gyermeklélektant —, mert e nélkül nem képzelhető el az iskolafogorvosi munka egyik fontos célja : a gyermek rászoktatása a jogkezelésre. Tanítsuk meg a kiképzőhelyen iskolafogorvosainkat : a munkanormára ! Ezt röviden úgy fejezhetjük ki: a mi feladatunk, hogy országszerte az iskolafogorvosok munkájában : munkaegység, munkaidőegység és munkaminőségi egység legyen. Ez különböző viszonyok mellett is bizonyos határok között megvalósítható ! Tanítsuk meg iskolafogorvosainkat elméletileg és gyakorlatilag a preventív munkájukhoz szükséges fogszabályozásra is, mert szisztémás fogkezelésben a caries-prophylaxis eme fontos tényezője sem nélkülözhető. Bonnban, Kantorowicz klinikáján a hétéves gyermekek közül kb. 70%-ban talált fogállási anomáliát és ezeket kezelésben is részesítette. A kiképzőhelyek — tehát az egyetemi klinikák — feladata, hogy orvostagjai közül nskolafogászati kísérletibrigádot« alakítson a megoldandó gyakorlati és tudományos kérdések kidolgozására. Mert az iskolafogorvosi intézmény keretében — a tökéletes orvosi munka elérésére —- még rengeteg megoldásra váró problémánk van. Ilyen a sterilis orvosi munka, a sterilizálás kérdése, főleg falun, a vándor iskolafogászat keretében. A fúrók, az eszközök, a könyök és kézi darab sterilizálása fokozottan fontos a gyermekpraxisban. Ez a gyakorlat részére feltétlen megoldandó kérdés és hogy ez mennyire fontos, látjuk abból, hogy a külföldi szaklapok is e kérdést állandóan napirenden tartják. A nyállalanítás (nyálkérdés) megoldása, főleg falun még szintén problematikus, pedig ez nélkülözhetetlen a profilaktikus ecsetelésekhez és a konzervatív munkához. Ha van világító villanyáram, úgy e kérdés megoldható a Kevey-féle motoros nyálszívóval. Ez mindenütt alkalmazható, olcsó, könnyen beszerezhető, célirányos. A kiképzőhelyek kísérleti brigádjainak feladata, hogy kikísérletezze azt a jó és olcsó fogápoló szert, amit országszerte bevezetünk. A brigád végzi az ú. n. falujárást, hogy tudományos megállapításokat és adatgyűjtést végezzen: a környezet, ivóvíz, táplálkozás, öröklés, fogállási anomáliák, szájhygiene kérdésekben. A brigád végzi mindehhez a laboratóriumi munkát és vizsgálatokat is. Az is célirányos volna, hogy amint mi egyetemi klinikák egymás között az iskolafogorvosi munkánkban munkaversenyben állunk, úgy a kiképzőhelyek egymással az 12*
