Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-06-01 / 6. szám
168 BALOGH KÁROLY OR. Árkövynek kiszakítani egy kis benyílót és egy tágasabb, kétablakos sarokszobát: ez lett az új odontotechnikai osztály és laboratórium helyisége. Bizony elég szűkös volt, de azzal az egy kedves előnnyel bírt, hogy teljesen el volt különítve a másodikemeleti zsúfolt és lármás klinikai forgalomtól. Zajosabb munkát: kalapácsolást, stancolást stb. nagyon óvatosan és tompítottan kellett végeznünk, hogy ne zavarjuk az apácákat ájtatosságukban. így is sok panaszt tettek ellenünk. Szakszerű berendezés, mint említém, még nem állt rendelkezésre, eltekintve néhány darabtól, amit Hattyasy előrelátóan még tanársegédi idején beszerzett: egy Kahnd-féle súlyozóprés aranylemezek préselésére spence-alapon, egy-egy őskori vulkanizáló kazán, öreg küvetták, küvetta-prés miegymás hozzátartozóival és Hattyasynak legfőbb öröme és büszkesége: egy nagy spárgafőző edény, amiben mi gipszmintákat stearinoztunk. Ez a csökevényes felszerelés persze lassan kiegészült. Legfőbb gondunk egyelőre a tananyag tanrendszerű összeállítása volt. Ez is elég rövid idő alatt megtörtént, úgyhogy tanítás és gyakorlati munka csakhamar megindulhatott. Dióhéjban ez a mai budapesti egyetemi stomatológiai klinika odontotechnikai laboratóriumának hiteles keletkezés-története. A budapesti Stomatologiai Klinika közleménye. A praemassetericus nyirokcsomó klinikai jelentősége Irta : Balogh Károly dr. egyet. ny. r. tanár. Az anatómiai leírások szerint (Port-—Euler, Corning, Sicher—Tandler, Rousseau— Decelle, Rouviere) a musculus masseter előtt, a vena facialis és az arteria maxillaris externa között, a mandibula alsó széle felett, nyirokcsomó található. Ebbe a nyirokcsomóba szállítja a lymphat több nyirokér, mely az arc bizonyos része felől tér a nyirokcsomóba vas afferenseivel. Az irodalmi adatok nem említik, hogy e nyirokcsomó gyulladása az alsó 5. 6. fogak gyulladásához vagy e fogaknak megfelelő gingivarészek gyulladásához kapcsolódnék. Ebből a leírásból azt gondolhatnék, hogy az említett nyirokcsomó mindig megtalálható a leírt helyen. Amint vizsgálatainkból kiderül, ez nem így van. Klinikai tapasztalataim terelték figyelmemet e nyirokcsomó topográfiájának pontosabb kivizsgálására. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy némely betegnél az alsó 5—6. fogakból kiindulóinduló osteo-periostitis esetén, de egyszerű gingivitis, parulis, stomatitis ulcerosa esetén is már igen korán jelentkezik nyirokcsomógyulladás az arteria maxillaris externa mentén a m. masseter előtt, míg más betegeknél hasonló nyirokcsomógyulladást itt nem, hanem a mandibula széle alatt találtam, hasonló dento-gingivahs gyulladáskor. Miután a nyirokcsomógyulladás lassan fejlődik vissza, előfordul, hogy a dentogingivalis gyulladás már elmúlik, de a nyirokcsomógyulladás még mindig megmarad hosszabb időn át is, ami a beteget nyugtalanítja. Előfordul olyan eset is, amikor a fogorvos nem ismeri fel a m. masseter előtti nyirokcsomó gyulladását, mert azt hiszi, hogy ezen a helyen nincs is nyirokcsomó. Tudjuk jól, hogy minden szövet és minden szerv, mely vérerekkel van ellátva, lymphatikus erekkel is rendelkezik. Egyetlen kivétel csak a placenta. Általában minél élénkebb a vérkeringés valamely területen, annál gazdagabb annak a lympha ellátása is. A lympha-erek főleg ott bőségesek, ahol a bőr a mucosába megy át. A nyirokcsomó topográfiájának ismerete patognosztikai szempontból is jelentőséggel bír, mert rendszerint jól tapintható, sőt látható is gyulladás esetén, amikor a masseter előtti fekvésével mintegy kiemelkedik a környezetéből.
